Habitív szerkezet

Beküldte tücsi -

Habitív szerkezeten (vagy predikatív birtokláson, predicative possession, PredPoss) a birtoklás fennállását állító kijelentő szerkezetet értünk, „valakinek van valamije” jelentéssel. Az ilyen szerkezetnek legáltalánosabban tekintve három összetevője van: a birtokos, a birtok és a birtoklás tényét kifejező nyelvi elem vagy elemek,[1] a mondat topikja a birtokos.[2] Olyan mondatokat veszünk figyelembe, amelyek megfelelnek a következő három kritériumnak:

Meghatározás nélküli

Parapasszív szerkezetek

Beküldte tücsi -

Parapasszív szerkezet (parapassive construction, Parapass) csak olyan, többnyire (legalább részlegesen) nominatív típusú nyelvekben fordul elő, amelyek ismerik a kanonikus avagy standard passzív szerkezetet is.[1] A parapasszív mondatok igealakja morfológiai megformáltsága tekintetében megegyezik a passzív mondatokéval, csakhogy intranzitív igéből van képezve.[2] Ha a parapasszív igének egyetlen kötelező főnévi kiegészítése (argumentuma) van (egyszerű avagy monopa

Meghatározás nélküli

Applikatív szerkezetek

Beküldte tücsi -

Az applikatív szerkezet (applicative construction) olyan tárgyas szerkezet, melyben az ige által megkövetelt kötelező kiegészítések (vonzatok, objects) száma eggyel nagyobb, mint az alapjául szolgáló szerkezetben (alapszerkezet, basic construction, alapigével, base), egyidejűleg az állítmány-igén valamilyen affixum specifikusan (kizárólag a bővítés tényét, de nem az új vonzat minőségét kódolva) jelöli a kötelező vonzatok számának növekedését (ez az applikatív jelölő).

Meghatározás nélküli

Agens és patiens kijelölése

Beküldte tücsi -

Az agens és a patiens kijelölési módja attól függ, hogy a tranzitív igét tartalmazó mondatban milyen eszközökkel különböztetődnek meg egymástól. Ennél a paraméternél mindkét funkciót a legtipikusabb előfordulásában vizsgáljuk, azaz az agens a tudatos tranzitív cselekvés végrehajtója, a patiens pedig ugyanennek a cselekvésnek az eredménye vagy érintettje. A paraméter értékét külön vizsgáljuk meg olyan mondatokra nézve, ahol mindkét funkciót főnév fejezi ki, és olyanokra, ahol közülük legalább az egyiket névmás.

Típusok:

Meghatározás nélküli

Funkciójelölés névmásoknál (S)

Beküldte tücsi -

Esetkonfigurációnak (case marking alignment) az esetjelölés (esetkiosztás) rendszereit nevezzük az intranzitív és tranzitív igék kötelező kiegészítései tekintetében. Esetjelölésen itt esetjelölő affixumok vagy adpozíciók (elöljárók vagy névutók) alkalmazását értjük az igék kötelező bővítményein. A vizsgált mondattani funkciók az S, az A és a P.

Meghatározás nélküli

Funkciójelölés névmásoknál (R)

Beküldte tücsi -

A ditranzitív igék olyan tranzitív igék, amelyek az alanyon kívül két további kötelező kiegészítéssel állnak. Ezek egyike a téma (a ditranzitív ige tárgya), a továbbiakban T-vel jelölve, a másik pedig a recipiens vagy kedvezményezett (R).[1] Prototipikus ditranzitív igének az ’ad’ jelentésű igét tekintjük, és olyan mondatokat vizsgálunk, amelyben az agens a topik, és a mondat többi része az új információ.

Meghatározás nélküli

Funkciójelölés névmásoknál (P)

Beküldte tücsi -

Esetkonfigurációnak (case marking alignment) az esetjelölés (esetkiosztás) rendszereit nevezzük az intranzitív és tranzitív igék kötelező kiegészítései tekintetében. Esetjelölésen itt esetjelölő affixumok vagy adpozíciók (elöljárók vagy névutók) alkalmazását értjük az igék kötelező bővítményein. A vizsgált mondattani funkciók az S, az A és a P.

Meghatározás nélküli

Oldalak

Feliratkozás Typological Database of the Ugric Languages RSS csatornájára