Az agens és a patiens kijelölési módja attól függ, hogy a tranzitív igét tartalmazó mondatban milyen eszközökkel különböztetődnek meg egymástól. Ennél a paraméternél mindkét funkciót a legtipikusabb előfordulásában vizsgáljuk, azaz az agens a tudatos tranzitív cselekvés végrehajtója, a patiens pedig ugyanennek a cselekvésnek az eredménye vagy érintettje. A paraméter értékét külön vizsgáljuk meg olyan mondatokra nézve, ahol mindkét funkciót főnév fejezi ki, és olyanokra, ahol közülük legalább az egyiket névmás.

Típusok:

APmkNon: A nyelv semmilyen eszközzel nem tesz különbséget az agens és a patiens között.[1]

APmk=Case: A nyelv az agenst és a patienst esetkonfigurációval jelöli ki.[2]

APmk=WO: A nyelv az agenst és a patienst kötelező szórenddel jelöli ki.

APmk=Top: A nyelv kötelezően morfológiailag jelöli, hogy az agens és a patiens közül melyik a topik.[3]

Két paraméterértéknek a nyelvben egyenlő gyakoriságú előfordulás esetén & jellel kapcsolható össze, ha mindkettő minden alkalommal kötelezően érvényesül a mondatban,[4] akkor + jellel, ha pedig egyaránt előfordulnak, de az egyikük domináns, akkor először a domináns értéket feltüntetve / jellel.[5]

[1] Ez annyit tesz, hogy például egy izolált  – kotextus (szövegkörnyezet) és kontextus (adott pragmatikai körülmények [ismerete]) híján lévő – tranzitív mondatban nem dönthető el, hogy melyik főnév az agens és melyik a patiens.

[2] Estekonfiguráción itt valódi esetalakok és/vagy adpozíciók használatát értjük. Ez az érték összeegyeztethetetlen az Esetkonfigurációk főneveknél paraméter Neutr értékével.

[3] Kötelező a jelölés akkor, ha a topik morfológiai jelölése a főnéven vagy/és az igén a legegyszerűbb intranzitív mondatban sem maradhat el. Nem tartozik ide, ha a jelölés nem morfológiai, vagy nem kötelező.

[4] Ez természetesen kizárt, ha az érték APmkNon.

[5] Így például a tagalog nyelvben APmk=Top + APmk=WO a paraméterérték, mivel ez a nyelv kötelezően jelöli a topikot, de a funkcionális szórend ettől függetlenül kötött.