Az antipasszív szerkezet olyan, két kötelező bővítménnyel álló igei szerkezet, amelynek igéje szemantikailag tranzitív, de szintaktikailag nem, mivel a patienst/tárgyat kifejező bővítmény le van fokozva benne.[1] A lefokozás a következő két lehetőség valamelyikét jelenti:
- a patiens – szokásos alakja (tárgyeset vagy abszolutívusz) helyett – valamilyen függő alakban (függő esetben vagy/és adpozícióval) jelenik meg; ez az obliquus (függő bővítményű) altípus,
- a patiens egyáltalán nem fejezhető ki, ez az implicit (beleértendő bővítményű) altípus.
Az antipasszív szerkezet a leggyakrabban ergatív nyelvekben fordul elő, mint az ergatív szerkezet alternatívája: ami az ergatív szerkezetben ergatívuszban állna, az az antipasszívban abszolút esetbe kerül, ami az ergatív szerkezetben abszolút esetben lenne, az antipasszívban függő formába kerül, vagy teljességgel elmarad. Ha az adott nyelvben az igét egyeztetik a bővítményeivel, az antipasszív mondatban csak az abszolút esetben álló bővítményével van egyeztetve.
Az antipasszív szerkezet igéje morfológiailag különbözhet a neki megfelelő tranzitív igétől. Ennek eszköze lehet specifikus (csak az antipasszív alak képzésére használatos) képzőmorféma vagy szinkretikus (más funkcióban[2] is használatos) képzőmorféma. Néha több ilyen morféma is van, és ezek időnként együttesen lépnek fel. Más nyelvekben az antipasszivitás egyetlen jele az igei egyeztetés megváltozása.
Az antipassziválás egy nyelvben lehet teljesen produktív (bármely tranzitív igéből képezhető antipasszív szerkezet), részben produktív (csak bizonyos típusú vagy jelentésű tranzitív igékre korlátozódik), vagy nem produktív (csak felsorolhatóan véges számú konkrét ige esetén lehetséges, és ezeknek az igéknek a készlete már nem bővül). Ennél a paraméternél ezt a körülményt csak a szöveges magyarázatban írjuk le. Nem foglalkozunk itt továbbá azzal a kérdéssel sem, hogy a kérdéses nyelv milyen esetekben (milyen funkciókkal vagy milyen grammatikai körülmények között) használja az antipasszív szerkezetet, mivel ez nyelvenként igen különböző lehet.
Típusok:
NoAntipass: A nyelv nem használ antipasszív szerkezetet.
AntipassObq: Az antipasszív szerkezetben a tranzitív ige szemantikai tárgya függő esetben vagy/és adpozícióval (elöljáróval vagy névutóval) jelenik meg.
AntipassImpl: Az antipasszív szerkezetben a tranzitív ige szemantikai tárgya egyáltalán nem jelenik meg.
NoAntipassAgr: Az antipasszív szerkezetben az igét nem egyeztetik.
AntipassAgrErg: Az antipasszív szerkezetben az igét ugyanolyan módon (ugyanazon morfémák segítségével) egyeztetik az abszolút alakban álló bővítménnyel, ahogyan az ergatív szerkezetben az ergatívuszban álló bővítménnyel (az agenssel) egyeztetik.[3]
AntipassAgrAbs: Az antipasszív szerkezetben az igét ugyanolyan módon (ugyanazon morfémák segítségével) egyeztetik az abszolút alakban álló bővítménnyel, ahogyan az ergatív szerkezetben az abszolutívuszban álló bővítménnyel (a patienssel) egyeztetik.[4]
Az AntipassObq vagy AntipassImpl érték + jellel összekapcsolandó a további értékek valamelyikével.
[1] Nem tévesztendő össze a passzív szerkezettel, amelyben az agens van lefokozva.
[2] Például ettől függetlenül is általában detranzitiválásra, visszahatóvá tételre, aspektus- vagy modalitásképzésre használatos morfémák.
[3] Ez természetesen csak akkor lehetséges, ha az ergatív szerkezetben az ige egyáltalán egyeztetve volt az ergatívuszban álló bővítménnyel. Szöveges magyarázatban példákkal bemutatandó.
[4] Ez természetesen csak akkor lehetséges, ha az ergatív szerkezetben az ige egyáltalán egyeztetve volt az abszolutívuszban álló bővítménnyel. Szöveges magyarázatban példákkal bemutatandó.