Birtoktulajdonító mondaton (possessor predication, PsrPrd) olyan mondatot értünk, amelyben egy birtokot egy birtokos tulajdonának jelentünk ki, azaz azt állítjuk valamiről, hogy az valakié. A szerkezet részei a birtok (possessee, possessed) mint a mondat topikja (alanya), a birtoktulajdonító grammatikai eszköz és az állítmányi (rematikus) helyzetben lévő birtokos (possessor).[1] (Nem tévesztendő össze a neki megfelelő predikatív birtoklással avagy habitív szerkezettel, ahol a topik nem a birtok, hanem a birtokos.[2])

Ebben a paraméterben olyan jelen időben és kijelentő módban álló állító mondatokat vizsgálunk, amelyekben a birtokot és a birtokost egyaránt főnév (nem névmás) fejezi ki. A birtoktulajdonító szerkezet típusait az állítmányi kifejezés (a grammatikai eszköz és a birtokos) megformáltsága alapján állapítjuk meg, gyakran a neki megfelelő habitív mondathoz, ritkábban az adnominális birtokos szerkezethez viszonyítva.

Típusok:

PsrPrd=Hab:  A mondat grammatikailag nem különbözik a neki megfelelő habitív mondattól.[3]

PsrPrd=Adn: A birtoktulajdonító mondat szerkezete megegyezik az adnominális birtokos szerkezet felépítésével.

PsrPrdWOHab: A mondat ugyanazokat az elemeket, ugyanazon alakokban tartalmazza, mint a habitív mondat, csupán szórendjében tér el tőle.

PsrPrdWOAdn: A mondat ugyanazokat az elemeket, ugyanazon alakokban tartalmazza, mint az adnominális birtokos szerkezet, csupán szórendjében tér el tőle.

PsrPrdKop: A mondat predikátuma kopula,[4] a birtokos alapalakban áll.

PsrPrdKopPoss: A mondat predikátuma kopula, a birtokos az adnominatívval megegyező, de a habitívtól különböző alakban áll.

PsrPrdKopPossHab: A mondat predikátuma kopula, a birtokos az adnominatívval megegyező habitív alakban áll.[5]

PsrPrdKopHab: A mondat predikátuma kopula, a birtokos alakja megegyezik az adnominatívtól különböző habitív alakkal.

PsrPrdKopSpec: A mondat predikátuma kopula, a birtokos speciális alakban áll.[6]

PsrPrdV: A mondat predikátuma tartalmas ige, a birtokos az ige megkövetelte alakban áll.[7]

+PsdSpec: A szerkezetben a topik helyzetben lévő birtok valamely a birtokoltságra utaló nem alapalakban jelenik meg.[8]

& jellel két érték összekapcsolható, ha a kettő mindig együtt vagy legalábbis egyforma gyakorisággal fordul elő, / jellel, ha a jel előtt álló érték a domináns, de a másik is előfordul. Az érték zárójelbe tételével a fakultativitását jelölhetjük.

[1] Szemantikai séma: valami valakié.

[2] Szemantikai séma: valakinek van valamije.

[3] Nem grammatikai típusú (például hangsúly vagy hanglejtésbeli, illetve pragmatikai) különbség fennállhat.

[4] A kopula pusztán a predikációt kifejező ige. Kétség esetén a kopula azonosítása (annak belátása, hogy a szerkezetben egyáltalán van külön állítmányi elem) a mondat nem jelenidejű vagy nem kijelentő formái alapján lehetséges. Ha testes állítmányi morféma ez utóbbi esetekben sem jelenik meg, akkor a szerkezet nem ebbe a típusba tartozik.

[5] Ez csak olyan nyelvekben fordulhat elő, ahol a birtokos kifejezése az adnominatív (valakinek a valamije) és a habitív (valakinek van valamije) kifejezésekben teljes mértékben azonos megformáltságú.

[6] Speciális alak: az adnominatív és a habitív birtokosétól egyaránt különböző esetalak (latívusz, datívusz, ablatívusz stb.), kötelezően megjelenő adpozíció, vagy az állítmányi birtokos egyéb olyan megformáltsága, amely kizárólag a birtoktulajdonító szerkezetben jelenik meg. (Ez utóbbira példa a magyarban az -é birtokjel.)

[7] Az ige megkövetelte alak lehet alapalak vagy az ige kötelező vonzata adpozícióval vagy anélkül.

[8] A szóban forgó nem alapalak lehet például a birtok birtokos személyjellel való kötelező ellátottsága. Ez a paraméterérték csak valamelyik másikhoz hozzáadva jelenhet meg.