Habitív szerkezet

Habitív szerkezeten (vagy predikatív birtokláson, predicative possession, PredPoss) a birtoklás fennállását állító kijelentő szerkezetet értünk, „valakinek van valamije” jelentéssel. Az ilyen szerkezetnek legáltalánosabban tekintve három összetevője van: a birtokos, a birtok és a birtoklás tényét kifejező nyelvi elem vagy elemek,[1] a mondat topikja a birtokos.[2] Olyan mondatokat veszünk figyelembe, amelyek megfelelnek a következő három kritériumnak:

  1. a mondatban megjelenik mind a birtokos, mind a birtok főnévi kifejezése,[3]
  2. a mondat elidegeníthető birtokot tartalmaz,
  3. a mondat az adott nyelvben a birtoklás fennállásának megállapítására szolgáló legáltalánosabban használt kifejezésmódot képviseli.

Típusok:

PredPossTrns: Ún. have-possessive, vagyis olyan mondat, amelyben a birtokos funkcionális vagy/és grammatikai alanya[4], a birtok pedig (közvetlen) tárgya a birtoklást kifejező tranzitív igének (ez utóbbi sok esetben fizikai ellenőrzést, kezelést kifejező igékre vezethető vissza).[5]

PredPossLoc: A birtoklást kifejező ige intranzitív, a birtok a mondat funkcionális vagy/és grammatikai alanya, a birtokos pedig valamilyen lokális formába kerül (izoláltan tekintve hol? kérdésre válaszol).[6]

PredPossLat: A birtoklást kifejező ige intranzitív, a birtok a mondat funkcionális vagy/és grammatikai alanya, a birtokos pedig valamilyen latívuszi vagy datívuszi formába kerül (izoláltan tekintve hová? vagy kinek? kérdésre válaszol).[7]

PredPossGen: A birtoklást kifejező ige intranzitív, a birtok a mondat funkcionális vagy/és grammatikai alanya, a birtokos pedig valamilyen nem lokális és nem latívuszi formába kerül, (izoláltan tekintve kié? kérdésre válaszol); ez a forma gyakran azonos a birtokosnak az adnominális birtoklásnál használt formájával (leggyakrabban a genitívusszal).[8]

PredPossTop: A birtoklást kifejező ige intranzitív, a birtok a mondat funkcionális vagy/és grammatikai alanya, a birtokos viszont a mondat topikjaként (témájaként) van megjelölve.[9]

PredPossConj: A birtoklást kifejező ige intranzitív, a birtokos a mondat funkcionális vagy/és grammatikai alanya, a birtoklást kifejező elem pedig a birtoknál megjelenő kapcsolatos kötőelem, leggyakrabban ’-val/-vel’ jelentéssel[10], máskor eredetileg (vagy egyébként) ’is’, ’és’, ’ugyanakkor’ vagy ’amikor’, ’miközben’, ’egyidejűleg’ jelentéssel.[11]

PredPossPred: Speciálisan birtoklást kifejező ige nincsen, a birtokos a mondat funkcionális vagy/és grammatikai alanya, a birtok pedig a mondat állítmánya (kopulával vagy anélkül).[12]

+SpecPssd: A birtok a predikatív mondatban speciális megformálást kap (például birtokos személyi affixum járul hozzá).

A fentebbi típusok egy nyelvben együttesen is előfordulhatnak. Az egyenrangú (egyformán használatos) előfordulást két paraméterérték & jellel való összekapcsolásával jelezhetjük, a nem egyenrangú előfordulást pedig / jellel való összekapcsolással, ahol is a / jel előtti érték a domináns. A +SpecPssd érték csak csatoltan, valamely megelőző értékkel együtt fordulhat elő.

 

[1] Az ilyen elem lehet ige, kopula, névmás stb.

[2] A habitív mondat, bármilyen is a megformálása vagy szórendje, mindig a birtokosról jelenti ki, hogy az rendelkezik valamivel. Nem tévesztendő össze a birtoktulajdonító mondattal  (szemantikai séma: „valami valakié”), amelyben a topik nem a birtokos, hanem a birtok.

[3] A mondatban a főnevek megjelenésén túl egyidejűleg más eszközök is jelölhetik a birtokost/birtokot.

[4] Funkcionális alany: amely olyan megformálást kap, amelyet egy tudatos, akaratlagos cselekvést kifejező tranzitív ige ágense szokott az adott nyelvben. Ha ez az alak egyszersmind azonos egy (bármilyen jelentésű) intranzitív ige egyetlen kötelező kiegészítésének szokásos megformálásával, akkor a funkcionális alany egyben grammatikai alanynak is tekinthető.

[5] Szemantikai séma: „a birtokos birtokolja a birtokot”.

[6] Szemantikai séma: „a birtokosnál van a birtok”.

[7] Szemantikai séma: „a birtokoshoz vagy a birtokosnak van a birtok”.

[8] Szemantikai séma: „a birtokosé van a birtok”. Azt a kérdést, hogy a birtokos formája az ilyen mondatokban azonos-e az adnominális birtoklás („valakinek a valamije”) szerkezetében használttal, szöveges magyarázatban kell tisztázni. Ha a birtokos formája az utóbbiban is lényegében azonos a lokális vagy latívuszi formával, akkor a nyelvnek nem ezt, hanem a PredPossOblLoc, illetve a PredPossOblLat paraméterértéket kell tulajdonítani, és a besorolás vitathatóságára vagy vitatottságára (például hogy egy lokatívuszi vagy latívuszi esetalak genitívusznak is értelmezhető) ugyancsak a szöveges magyarázatban kell kitérni.

[9] Szemantikai séma: „a birtokosra nézve (ami a birtokost illeti), a birtok van”.

[10] Emiatt a szakirodalomban with-possession megnevezéssel is találkozunk.

[11] Szemantikai séma: „a birtokos a birtokkal van” vagy „a birtokos és a birtok (együtt) van”

[12] Szemantikai séma: „a birtokos: birtok”. Az ilyen szerkezetek esetében – a birtok megformálásától függetlenül – gyakran csak a kopula dönti el, hogy habitív („valakinek van valami(je)”) vagy adnominális („valakinek a valami(je)”) birtoklásról van-e szó, kopulát nem használó nyelveknél pedig csak kontextuális vagy pragmatikai kérdés, hogy adott esetben mi a szerkezet jelentése.