Funkciójelölés névmásoknál (R)

A ditranzitív igék olyan tranzitív igék, amelyek az alanyon kívül két további kötelező kiegészítéssel állnak. Ezek egyike a téma (a ditranzitív ige tárgya), a továbbiakban T-vel jelölve, a másik pedig a recipiens vagy kedvezményezett (R).[1] Prototipikus ditranzitív igének az ’ad’ jelentésű igét tekintjük, és olyan mondatokat vizsgálunk, amelyben az agens a topik, és a mondat többi része az új információ. R-ként ennél a paraméternél névmást választunk, és azt vizsgáljuk, hogy az adott nyelvben az R funkciót milyen morfológiai eszköz jelöli.[2]

Típusok:

Neutr: Neutrális esetjelölés: a nyelv a T és az R funkciókat nem jelöli.

NoRMark: Az R funkciót a nyelv nem jelöli, a T funkciót azonban igen. (A nyelv az R funkciót ∅ (zéró) morfémával jelöli.)[3]

RAff: Az R funkciót a nyelv affixummal (prefixummal vagy szuffixummal) jelöli.

RAdp: Az R funkciót a nyelv adpozícióval (prepozícióval vagy posztpozícióval) jelöli.

RSpec: Az R funkciót a nyelv speciális névmás választásával jelöli.[4]

Amennyiben a nyelvben kétféle jelölés is lehetséges, két paradigmaérték & jellel összekapcsolható. / jellel kapcsolunk össze két paradigmaértéket, ha a nyelvben a jel előtti érték a (szerkezetileg) domináns, de a jel utáni is előfordul.

 

[1] Például A fiú odaadja neki a virágot mondatban a virág T, a neki R.

[2] A puszta szórendi jelölést itt akkor sem tekintjük jelölési módnak, ha kötelező.

[3] Nem tévesztendő össze a Neutr értékkel, ahol nem zéró morfémáról, hanem jelöletlenségről van szó.

[4] Speciálisnak akkor számít egy névmás, ha a más funkciókban ugyanazon névmási jelentést kifejező szótól lexikálisan különbözik. (A szuppletív alakok nem ilyenek.)