Az applikatív szerkezet (applicative construction) olyan tárgyas szerkezet, melyben az ige által megkövetelt kötelező kiegészítések (vonzatok, objects) száma eggyel nagyobb, mint az alapjául szolgáló szerkezetben (alapszerkezet, basic construction, alapigével, base), egyidejűleg az állítmány-igén valamilyen affixum specifikusan (kizárólag a bővítés tényét, de nem az új vonzat minőségét kódolva) jelöli a kötelező vonzatok számának növekedését (ez az applikatív jelölő).[1] Vannak nyelvek, amelyekben az applikatív jelölő többféle affixum lehet, néha halmozva is. Az a bővítmény, amelyet az applikatív szerkezet pluszként felvesz magába, az adalékos vonzat (vagy adalékos tárgy, applied object), az applikatív jelölő nélküli állítmány tárgya az alaptárgy (basic object).
Az alapszerkezet tartalmazhat intranzitív vagy tranzitív igét. Szemantikailag az adalékos vonzat lehet csakis benefaktív funkciójú, benefaktív és ettől különböző funkciójú vagy csakis a benefaktívtól különböző funkciójú. A benefaktívtól különböző funkciók lehetnek: insztrumentáliszi vagy/és lokatívuszi funkciók, az adalékos vonzat továbbá kifejezhet birtokost, körülményt/eseményszerkezetet (időt), társhatározót vagy helyettesítettet (aki helyett vagy akinek a nevében hajtják végre a cselekvést).
A nyelvek különbözhetnek abban a tekintetben is, hogy az alaptárgy és az adalékos vonzat milyen szintaktikai műveletekben vehet részt.[2]
Típusok:
NoAppl: A nyelv nem ismer applikatív szerkezeteket.
ApplV: Az applikatív szerkezet alapigéje egyaránt lehet intranzitív vagy tranzitív.
ApplVintr: Az applikatív szerkezet alapigéje csak intranzitív lehet.
ApplVtr: Az applikatív szerkezet alapigéje csak tranzitív lehet.
Bfct: Az applikatív szerkezet adalékos vonzata mindig benefaktívuszt fejez ki.
BfctNonBfct: Az applikatív szerkezet adalékos vonzata benefaktívuszt és más funkciókat is kifejezhet.[3]
NonBfct: Az applikatív szerkezet adalékos vonzata csakis a benefaktívusztól különböző funkciókat fejezhet ki.[4]
Ha a nyelv az applikatív szerkezetek szempontjából nem NoAppl típusú, akkor az Appl- kezdetű paraméterértékek valamelyike és a többi paraméterérték valamelyike egyaránt jellemző rá. Ezeket + jellel kell összekapcsolni.[5]
[1] Nem jön létre tehát applikatív szerkezet, ha egy alapszerkezetnek egy adalékos vonzattal való bővülését magán az igén vagy semmilyen morfológiai változás nem jelzi, vagy ha van ugyan ilyen változás, de a kiegészítésül vagy az eredeti helyett megjelenő affixum valójában az új bővítménnyel való grammatikai egyeztetést szolgálja. (Az egyeztető affixum ugyanis nem kizárólag a vonzatstruktúra bővítésének a jele, hanem szintaktikailag vagy szemantikailag közelebbről jellemzi is ezt az új bővítményt.)
[2] Vannak applikatív nyelvek, amelyekben mind az alap-, mind az adalékos vonzat (adalékos tárgy) esetén lehetséges a passzivizáció és a relativizáció, reflexivizáció, egyeztetés, koreferenciális törlés, ezek a szimmetrikus nyelvek. Vannak aszimmetrikus nyelvek is, ahol ezek a műveletek csak a kétféle tárgy egyikével kapcsolatban lehetségesek, míg a másik ebből a szempontból teljesen érinthetetlen. Az ilyen sajátosságokra a szöveges magyarázatban lehet kitérni.
[3] Szöveges magyarázatban kifejtendő, milyen más funkciókról van szó.
[4] Szöveges magyarázatban kifejtendő, milyen más funkciókról van szó.
[5] Például ApplVtr + Bfct olyan nyelvet jelent, amelyben csakis tranzitív alapigékből képezhető applikatív szerkezet, és ebben az adalékos vonzat mindig benefaktívuszt fejez ki.