A határozói alárendelés mondatrendje azt mutatja meg, hogy egy alárendelő összetett mondatban a főmondat (Main clause, Main) általában megelőzi vagy követi-e az alárendelt mondatot (Subordinate clause, Sub). Ennek vizsgálatakor a feltételes alárendelést figyelmen kívül hagyjuk, mert a „ha” kezdetű alárendelt tagmondatok gyakran olyan nyelvekben is többnyire mondatkezdő helyzetekben vannak, amikor ez a többi határozói alárendelésre (például módhatározás, időhatározás) nem jellemző. Célszerű tehát ezt a paramétert a mert, amikor, miután, ahelyett hogy stb.

Eldöntendő (poláris) kérdésen olyan kérdés értendő, amelyre „igen” vagy „nem” válasz lehetséges (vagy e szavak valamely szinonímája). Kizárólag neutrális kérdéseket veszünk tekintetbe, amelyek arra kérdeznek rá, hogy a neutrális kijelentéssel[1] megfogalmazható tényállás fennáll-e, vagy sem, és nem utalnak az elvárt válaszra.[2] Ez a paraméter a függő (idézett vagy alárendelt) eldöntendő kérdések szerkezetére kérdez rá (szórendjére nem).

Tagadáson ennél a paraméternél egy állító mondat igei predikátumának tagadását értjük, kizárva a főnévi szintagma tagadását, a tagadónévmásokat és a tagadó jellegű határozószókat. Kérdésünk a tagadó morfémákra vonatkozik.

Típusok:

NegAff: Az igéhez egy olyan egyszerű tagadó affixum (prefixum vagy szuffixum) csatlakozik, amely nem mondattagadás esetén más szófajhoz is képes csatlakozni.

A standard tagadás módjának megállapításához olyan mondatokat hasonlítunk össze a tagadásukkal, melyek

Dezideratív mondatszerkezeten azt a mondatformát értjük, amely az agens (szemantikai vagy/és szintaktikai értelemben vett alany) által kívánatosnak tartott, akart eseményt fejezi ki. [1] Ebben a paraméterben azokat a szerkezeteket vizsgáljuk, amelyekben az akarás és a szándékolt cselekmény szemantikai (logikai) alanya megegyezik egymással (koreferenciális). Ilyenkor a szerkezetet „az agens (alany) ezt és ezt akarja tenni” tartalom kifejezésére használjuk.