Tagadáson ennél a paraméternél egy állító mondat igei predikátumának tagadását értjük, kizárva a főnévi szintagma tagadását, a tagadónévmásokat és a tagadó jellegű határozószókat. Kérdésünk a tagadó morfémákra vonatkozik.

Típusok:

NegAff: Az igéhez egy olyan egyszerű tagadó affixum (prefixum vagy szuffixum) csatlakozik, amely nem mondattagadás esetén más szófajhoz is képes csatlakozni.

NegAffV: Az igéhez egy olyan egyszerű tagadó affixum (prefixum vagy szuffixum) csatlakozik, amely más szófajhoz nem képes csatlakozni.

NegPtclNonStc: A mondatban megjelenik egy olyan nem ragozható tagadószó, amely mondatértékű tagadószóként nem használható.[1]

NegPtclStc: A mondatban megjelenik egy olyan nem ragozható tagadószó, amely mondatértékű tagadószóként is használható.

NegAux: A tagadást tagadó segédige (plusz a főige valamely változata[2]) fejezi ki.[3]

NegW: Bizonytalan szófajú tagadószó (nem dönthető el, hogy segédige vagy partikula).

TwinNeg: Kételemes tagadás.[4] Két tagadást kifejező morféma együtt lép fel az ige körül. Az ilyen megoldás lehet két affixum (cirkumfixum), két tagadószó vagy egy tagadószó és egy affixum kombinációja.[5]

A fenti paraméterértékek közül egy nyelvre két megoldás is jellemző lehet, így ezek összekapcsolhatók & jellel, ha egyaránt előfordulnak, / jellel, ha a jel előtti variáns a (szerkezetileg) domináns.[6]

[1] A mondatértékű tagadószó az a tagadószó, amellyel eldöntendő (poláris) kérdésekre egyetlen szóval negatívan lehet válaszolni (például Éhes vagy? Nem.)

[2] Lehet az állító mondat igéjének morfológiailag bővített/módosított változata vagy particípium, esetenként egy nyelven belül több megoldás is lehetséges. Szöveges magyarázatban bemutatandó.

[3] A tagadó elem segédige voltát az bizonyítja, hogy csakis egy főigével együtt jelenik meg, és olyan grammatikai morfémákat (személy-, idő-, aspektus-, módjeleket stb.) vesz fel, amelyeket az állító mondatokban az önálló ige szokott. Ha mondatértékű tagadószóként is használható, de ilyenkor is megtartja igei morfológiáját, még mindig segédigének minősíthető. Ha a tagadószónak nincsen igei morfológiája, szintaktikai viselkedése alapján esetenként mégis (segéd)igének minősíthető (például ha mellette a főige nem az állító mondatbeli formájában áll, vagy alárendelő mondattani szerkezetbe kerül). Ha ilyen szintaktikai bizonyító körülmény sem áll fenn, a szót a NegW típusba soroljuk.

[4] A tagadó névmások itt sem jönnek tekintetbe. (Az ezekkel kapcsolatos kettős tagadás meglétét vagy hiányát a „Tagadó névmások használata” paraméter vizsgálja.)

[5] Szöveges magyarázatban pontosítandó. A Tagadó morfémák szórendje paraméter értékének ilyenkor NegVNeg-nek kell lennie.

[6] Így például az irodalmi francia nyelv TwinNeg (például je ne mange pas), ellenben a beszélt francia NegPtclNonStc / TwinNeg (például je mange pas / je ne mange pas) típusú lenne.