Függő kiegészítendő kérdés

Kiegészítendő kérdésen (content question, cq) olyan kérdő kifejezést (interrogative phrase, IP) tartalmazó kérdő mondat értendő, melyre nem lehet igennel vagy nemmel felelni. Ebben a paraméterben a függő kiegészítendő kérdés megformálásáról (technikájáról) van szó. Függő (vagy alárendelt) a kérdés, ha grammatikailag alá van rendelve egy olyan főmondatnak, mely tartalmaz egy kérdezést jelentő igét, és nem szó szerinti idézésről van szó.[1]

A függő kiegészítendő kérdést az önálló kiegészítendő kérdéssel hasonlítjuk össze.

Típusok:

NoOblcq: A nyelvben nem értelmezhető a függő kiegészítendő kérdés kategóriája.[2]

Cq: Az önálló és a függő kiegészítendő kérdés szerkezete semmiben sem különbözik.

(InitCpl): Az önálló és a függő kiegészítendő kérdés szerkezete annyiban különbözik, hogy az utóbbit fakultatíve egy alárendelő kötőszó (complementizer)[3] vezeti be.

InitCpl: Az önálló és a függő kiegészítendő kérdés szerkezete annyiban különbözik, hogy az utóbbit kötelezően egy alárendelő kötőszó vezeti be.

(FinalCpl): Az önálló és a függő kiegészítendő kérdés szerkezete annyiban különbözik, hogy az utóbbi belsejében vagy végén fakultatíve megjelenik egy alárendelő elem.

FinalCpl: Az önálló és a függő kiegészítendő kérdés szerkezete annyiban különbözik, hogy az utóbbi belsejében vagy végén kötelezően megjelenik egy alárendelő elem.

Cpl=V: A függő kérdésben az önálló kérdéshez képest megjelenik egy mondásra vagy kérdezésre utaló ige, igenév vagy igéből képzett névszó.[4]

WO: Az önálló és a függő kiegészítendő kérdés szerkezete szórendileg különbözik.[5]

A fenti értékek közül kettő össze is kapcsolható. A & jel csak annyit mond, hogy a két érték egyaránt előfordul a nyelvben, a / jel ugyanezt, de a jel előtti érték (szerkezeti) dominanciájára utal. A + jel egy másik kódértékkel való együttes (egyidejű) alkalmazást jelöl, alapesetben kötelezően, a + jelet és a kódot zárójelbe téve pedig fakultatíve.

 

[1] Nem szó szerinti idézésről van szó, ha a független (eredeti) kérdés függő formában kijelentéssé alakul át, vagy/és az állítmány nyelvtani személye megváltozik/megváltozna, amennyiben az második személyű (lenne). Mindkét kritérium érvényesül például a magyarban: „Hová mész?” → „[Azt kérdezte, (hogy)] hová megyek.”

[2] Ennek legvalószínűbb esete, hogy az adott nyelvben a mások által mondottakat csak szó szerint lehet idézni, amikor is az idézett kérdés szintaktikailag voltaképpen inkább mellé-, mint alárendelt mondat.

[3] Az alárendelő kötőszó ilyenkor ráadásként jelentkezik a kérdő kifejezéshez.

[4] Ha ez az elem ige, vizsgáljuk meg, hogy valóban a függő kérdéshez (az alárendelt mondathoz) tartozik-e. Ennek előfeltétele, hogy a főmondatban is szerepelnie kell egy kérdést jelentő igének (amely esetleg lehet ugyanaz, mint ami a mellékmondatban megismétlődik, vagy egy másik ige). Ha ez a feltétel nem teljesül, akkor a szóban forgó ige – elhelyezkedésétől függetlenül – valójában nem a függő kérdéshez, hanem a főmondathoz tartozik.

[5] A WO – és a (WO) – paraméterértékkel részletesebben a Függő kiegészítendő kérdések szórendje paraméter foglalkozik.