Vannak olyan igék, amelyek szemantikai értelemben (vagy más mondatformákban való viselkedésük alapján) tranzitív igéknek minősülnek, mégis csak egy kötelező kiegészítéssel alkotnak mondatot, és ez az egyetlen argumentum nem A funkciójú. Az ige és a speciális egyedi argumentum (V és U [unique argument]) exkluzív szórendjét az egymáshoz viszonyított sorrendjük alapján állapítjuk meg speciális tranzitív igét tartalmazó kijelentő mondatokban. A kiválasztott mondatoknak és elemeiknek a következő kritériumokat kell teljesítenie:

Az S (szubjektum, agens) és a V (intranzitív állítmányi igealak) domináns szórendjét[1] olyan kijelentő mondatokban állapítjuk meg, amelyek megfelelnek a következő kritériumoknak:

Az alapszórendet (basic word order)[1] az S, a V és az O egymáshoz viszonyított sorrendje alapján állapítjuk meg tranzitív igét tartalmazó önálló[2] kijelentő mondatokban. A kiválasztott mondatoknak és elemeiknek a következő kritériumokat kell teljesítenie:

A határozatlan artikulus – amennyiben önálló szó vagy affixum – elhelyezkedhet a főnév előtt vagy után.

Típusok:

NoIndefArt: A nyelv nem használ határozatlan artikulust.

IndefN: A határozatlan artikulus megelőzi a főnevet (főnévi szintagmát).

NIndef: A határozatlan artikulus követi a főnevet (főnévi szintagmát).

A határozott artikulus – amennyiben önálló szó vagy affixum – elhelyezkedhet a főnév előtt vagy után. Nem tekintjük határozott artikulusnak az osztály- vagy genusjelölőket, a mutató névmásokat, általában az olyan nyelvi elemeket, amelyek a főnévvel együtt megjelenve a főnév határozottsága helyett vagy azon túl mást (is) jelentenek. Ugyancsak nem tekintjük határozott artikulusnak a topikjelölőket.[1]

Típusok:

NoDefArt: A nyelv nem használ határozott artikulust.