A standard tagadás módjának megállapításához olyan mondatokat hasonlítunk össze a tagadásukkal, melyek

• főmondatok,
• kijelentők,
• állítók,
• valódi (és ha van igeragozás: finit) igei állítmányt tartalmaznak.[1]

A tagadásnak a mondat egészére (az igei állítmányra) kell vonatkoznia. A vizsgált kérdés, hogy a tagadott mondatban az igei állítmány szerkezete különbözik-e az állító mondatbeli ige szerkezetétől.[2] Abban az esetben, ha a tagadott mondat pusztán a tagadómorféma (szó vagy affixum) megjelenésében különbözik az állító mondattól, a standard tagadást szimmetrikusnak nevezzük, ha az ige megformálásában egyéb különbségek is fellépnek, aszimmetrikusnak. Ennél a paraméternél az aszimmetria altípusait nem vizsgáljuk.[3] A harmadik lehetőség, hogy a szimmetria és az aszimmetria egy nyelvben egyaránt megtalálható, vagy azért, mert a tagadás módja az egyes igeidőkben, aspektusokban vagy módokban különbözik, vagy  azért, mert bizonyos esetekben a tagadás kétféle módja között szabadon lehet választani. Ilyen esetben a standard tagadás típusa vegyes.

Típusok:

Sym: A standard tagadás a nyelvben szimmetrikus.

Asym: A standard tagadás a nyelvben aszimmetrikus.

A kétféle standard tagadás egy nyelvben együttesen is előfordulhat. Egyenrangú előforduláskor a két kódértéket & jellel kapcsoljuk össze; ha valamelyik paraméterérték domináns, akkor / jellel (elöl a domináns). (Hogy ebben az esetben mit értünk dominancián, azt szöveges magyarázatban kell kifejteni. Vigyázzunk, hogy sporadikus előfordulás esetén ne adjunk megtévesztő paraméterértéket.)

[1] A névszói és a névszói–igei, azaz kopulás állítmányokat ennél a paraméternél nem vizsgáljuk.

[2] Más mondatrészek változását (például a tárgyas ige tárgyának esetváltozását) nem vizsgáljuk. Ugyancsak nem vagyunk tekintettel az esetleges pusztán morfonológiai változásokra (amikor nem a struktúra változik, csak valamely elem hangalakja).

[3] Lásd az erre vonatkozó külön paramétert (Az aszimmetrikus standard tagadás altípusai).