A főnevek (névszói szintagmák) mellérendelő összekapcsolása és a társhatározás (komitatív szintagmák) jelölése egy nyelvben vagy különbözik egymástól (kapcsoló nyelvek, and-languages), vagy egybeesik (társító nyelvek, with-languages). Az utóbbiakban formálisan nem dönthető el, hogy „A és B” vagy „A B-vel (együtt)” a helyes értelmezés.[1] A kettőnél több tagú kapcsolás esetét nem vesszük figyelembe a típus megállapításakor.

Grammatikai főnévosztályozás (genus-rendszer) akkor van egy nyelvben, ha vannak benne olyan különböző egyeztetési módok, amelyek végső soron a főnevek osztályaitól függenek.[1] Az egyeztetés érintheti az igéket, mellékneveket, determinánsokat, számneveket, fókuszpartikulákat. Vannak nyelvek, amelyekben csak az anaforikus névmások különbsége a genusrendszer alapja.[2]

Típusok:

A ragozási fúzió a grammatikai formánsok (formatívumok, markerek) besorolása a „gazdaszavakhoz” vagy tövekhez való kapcsolódási módjuk szerint. Az izolált (isolating) formatívumok teljes értékű szavak (más terminológia szerint ez a jelenség a külső analitizmus). A konkatenatív formatívumok fonológiailag kötöttek, gazdaszavukkal együtt alkotnak egységes fonológiai szót azaz külön nem ejthetők, és csatlakozásuk a gazdaszóhoz fonológiai igazodással (adjustment) járhat.

Sok olyan nyelvben, amelyben a birtokos szerkezetekben főtagi jelölés (= birtokos személyjelezés) van, bizonyos főnevek csakis birtokos személyjelekkel ellátva jelenhetnek meg (kötelezően birtokolt főnevek – obligatorily possessed nouns). Az ilyen főneveket a birtokos azonosítása nélkül egyes nyelvekben egy általános/meghatározatlan birtokos jelentésű külön személyjellel lehet használni, más nyelvekben egy képző segítségével átalakíthatók nem kötelezően birtokolt főnevekké. Fakultatíve ez utóbbiak is személyjelezhetők.

Azoknál a nyelveknél, amelyek egyaránt használnak kötött esetmorfémákat (kázusaffixum, Cx) és birtokos személyragokat (birtokos személyjel, posszesszív affixum, Px), különbség lehet abban a tekintetben, hogy ezek a morfémák a szótő melyik oldalán helyezkednek el, és egymáshoz képest milyen sorrendben. A jelenséget főnevek  esetében vizsgáljuk.[1]

Típusok: