Sok olyan nyelvben, amelyben a birtokos szerkezetekben főtagi jelölés (= birtokos személyjelezés) van, bizonyos főnevek csakis birtokos személyjelekkel ellátva jelenhetnek meg (kötelezően birtokolt főnevek – obligatorily possessed nouns). Az ilyen főneveket a birtokos azonosítása nélkül egyes nyelvekben egy általános/meghatározatlan birtokos jelentésű külön személyjellel lehet használni, más nyelvekben egy képző segítségével átalakíthatók nem kötelezően birtokolt főnevekké. Fakultatíve ez utóbbiak is személyjelezhetők. Az eredeti,  kötelezően birtokolt főnév és a belőle képzett, opcionálisan személyjelezett főnév szembenállása ezáltal az elidegeníthetetlen és elidegeníthető tulajdon különbségét fejezheti ki.[1]

Típusok:

NoPx: A nyelv nem használ birtokos személyjelezést.

NoOblPxN: A nyelv használ birtokos személyjelezést, de kötelezően birtokos személyjellel ellátandó főneveket nem ismer.

OblPxN: A nyelv használ birtokos személyjelezést, és vannak benne kötelezően birtokos személyjellel ellátandó főnevek.[2]

[1] Így például a navajoban bi-be' ’nő saját – szoptatásra való – teje’, a-be' ’valakinek a teje’, be-'a-be' ’nő birtokába került (például vásárolt) teje’.

[2] Szöveges kommentárban tisztázandó, rendelkezik-e a nyelv eszközökkel az ilyen főnevek nem kötelezően személyjelezendővé való átalakítására, ez utóbbi személyjelezhető-e, és ha igen, ilyen szópároknál milyen különbség áll fenn a kötelezően és a nem kötelezően személyjelezett főnév jelentésében/funkciójában.