Azoknál a nyelveknél, amelyek egyaránt használnak kötött esetmorfémákat (kázusaffixum, Cx) és birtokos személyragokat (birtokos személyjel, posszesszív affixum, Px), különbség lehet abban a tekintetben, hogy ezek a morfémák a szótő melyik oldalán helyezkednek el, és egymáshoz képest milyen sorrendben. A jelenséget főnevek  esetében vizsgáljuk.[1]

Típusok:

NoCxAndPx: A nyelv az esetmorfémák és a birtokos személyragok közül legalább az egyiket nem használja.

WCxPx: A szótőt követi az eset szuffixuma, majd a birtokos szuffixum.

WPxCx: A szótőt követi a birtokos szuffixum, majd az eset szuffixuma.

CxPxW: A szótőt megelőzi mind az esetprefixum, mind a birtokos prefixum, ebben a sorrendben.

PxCxW: A szótőt megelőzi mind a birtokos prefixum, mind az esetprefixum, ebben a sorrendben.

PxWCx: A birtokos morféma prefixum, az esetmorféma szuffixum.

CxWPx: Az esetmorféma prefixum, a birtokos morféma szuffixum.

Ha a nyelvben az eset- és birtokos morféma együttes affixációjának egyenrangúan több kifejezési eszköze is használatos, két paraméterérték & jellel összekapcsolható. Ha ezen eszközök egyike (szerkezetileg) domináns, akkor ezt az utána álló / jel segítségével kapcsolhatjuk össze a ritkábban előforduló megoldással. A zárójelezés fakultativitást jelent.

[1] Tehát nem vizsgáljuk névmások és adpozíciók esetében, bár, amennyiben ezek eltérnek a főnévi affixációtól, ezt bemutathatjuk a szöveges magyarázatban.