A birtokos jelzős, a tulajdonságjelzős és a jelzői alárendeléses szerkezetek grammatikai jelölését a nyelvek a legkülönbözőbb kombinációkban oldják meg: használhatnak azonos technikát (morfoszintaktikai szerkezetet) mindháromra,[1] megkülönböztethetik mindhármat, vagy egybeeshet közülük bármely kettőnek a jelölésmódja a mindenkori harmadikkal szemben.[2] A jelzős szerkezeteket ebből a szempontból prototipikus előfordulásai

A melléknévi állítmány egyeztetésén az állítmányi helyzetben[1] fellépő, tulajdonságot kifejező mellékneveknek az alanyi helyzetben lévő (jellemzett) főnévvel való kötelező egyeztetését értjük az osztály (grammatikai nem) és a szám közül legalább az egyik tekintetében. Prototipikusnak a nagyságot, alakot, színt jelentő mellékneveket tekintjük.[2]

Típusok:

Egyes nyelvekben a (jelentéstanilag megkülönböztethető) melléknevek és igék morfológiailag és szintaktikailag azonos módon viselkednek, illetve formálisan meg sem különböztethetők. Más nyelvekben világosan megkülönböztethető szófajok.

Típusok:

AdjNotVMorph: A melléknevek nem igék, és nem mutatják fel az igék morfológiáját.

CopAdj=VMorph: A melléknevek nem igék, de predikatív helyzetben kopula funkciójú igei affixumokat vehetnek fel.

A melléknevek alapesetben egy főnév környezetében fellépő predikátumok vagy jelzők. De előfordul, hogy ha a főnévi tartalom a kontextusból ismert vagy lényegtelen, főnév nélkül, azaz önállóan is megjelenhetnek. Annak, hogy ez lehetséges-e, és ha igen, milyen grammatikai megformálással, különböző típusai vannak a világ nyelveiben. A főnév nélkül megjelenő melléknév (Adj) szimbóluma: AdjNoN.

Típusok:

Adj=N: A nyelvben a melléknév–főnév megkülönböztetés nem egyértelmű, ezért a paraméter nem értelmezhető.

Az esetszinkretizmus az esetek paradigmatikus szintetizmusa (több esetfunkció egybeesése egyazon alakban).[1] Melléknévi esetszinkretizmusról akkor beszélünk, ha az adnominális (jelzői funkciójú) melléknév egy ragozási alakja (például egyazon esetaffixuma) két vagy több esetfunkciónak felel meg.[2] Önálló esetfunkciónak (esetnek) tekintünk minden olyan ragozási kategóriát, amely a deklinációval rendelkező szavak vagy azok bizonyos alosztályai legalább egy részénél megkülön