Asszociatív többes

Az Asszociatív (társító, csoportképző) többes szerkezet[1] egy főnévből és egy grammatikai eszközből álló egység, amelynek jelentése: ’a főnévvel jelzett entitás és a hozzá tartozó entitások együtt’. A többes számba tett főnév – rendszerint a csoport pragmatikusan domináns eleme – a fokális referens, ehhez járulnak társult entitások.

Meghatározás nélküli
Stolz, Thomas, Stroh, Cornelia, Urdze, Aina. 2013 Comitatives and Instrumentals. Dryer, Matthew S., Haspelmath, Martin (eds.) The World Atlas of Language Structures Online

Leipzig: Max Planck Institute for Evolutionary Anthropology. URL (Accessed on 2014-03-07.)

Eszköz- és társhatározás módja

A komitatívusz (társhatározó eset) társulást fejez ki, a kísért személy társát egy bizonyos cselekvésben. Az insztrumentálisz (eszközhatározó eset) olyan eszközt jelent, melyet egy agens a lexikai ige által jelölt cselekvés során használ egy bizonyos szituációban. A viszonyító morfémák lehetnek esetvégződések, adpozíciók stb. A nyelvek különböznek a tekintetben, hogy ezt a két funkciót egyformán jelölik-e.

Típusok:

Com=Instr: A komitatívusz és az insztrumentálisz jelölése nem különbözik egymástól.

Meghatározás nélküli

Esetszinkretizmus főneveknél

Az esetszinkretizmus az esetek paradigmatikus szintetizmusa (több esetfunkció egybeesése egyazon alakban).[1] Főnévi esetszinkretizmusról akkor beszélünk, amikor egy esetalak legalább két olyan funkciót lát el, amelyet ugyanazon nyelv egy másik szófajának/szóosztályának paradigmájában több különböző esetalak fejezne ki. Valamely esetfunkció meglétét akkor tulajdonítjuk a nyelvnek, ha létezik benne főnévragozás, és az adott funkció más névszók (főleg névmások), illetve legalább egyes főnévi szóosztályok vagy azok bizonyos alosztálya

Meghatározás nélküli

Esetkifejezés módja (főnevek)

Esetragozásról (deklinációról) akkor beszélünk, ha a nyelvben a főnevek vagy az általuk dominált szintagmák esetfunkcióit (egy másik szóhoz, leggyakrabban az igéhez fűződő szintaktikai viszonyukat) morfológiailag különböző megformálásuk fejezi ki.[1] Tipológiai szempontból a deklináció típusát a főnévnek az állítmányi ige környezetében történő megformálása alapján állapítjuk meg.[2] A főnévi tövek pusztán morfonológiai alternáció

Meghatározás nélküli

Főnévi esetek száma

Az esetrendszer az alárendelt (dependent) főneveknek olyan jelölése, amely a főtagjukhoz (head) való viszonyukat fejezi ki. Hagyományosan az eset terminus a ragozásra vonatkozik, és tipikus esetben a mondat szintjén egy főnévnek az igéhez, szintagmatikus szinten pedig egy főnévnek egy adpozícióhoz vagy egy másik főnévhez való viszonyát jelzi.[1] A főnévi esetek számát egy nyelvben teljes értékű főnevek produktív paradigmáiban mérjük.

Típusok:

Meghatározás nélküli

Birtokos személyjelölők szintaktikai megoszlása névmási birtokos mellett

Azon nyelvekben, amelyek a birtokos számát, személyét, nemét vagy osztályát  affixumokkal fejezik ki a birtokon,  gyakran szintaktikai alapon korlátozzák ezeknek a használatát.[1] Ennek típusai névmási birtokos esetén:[2]

 

NoPossAff: A nyelv nem alkalmazza a birtok affixálását.

Meghatározás nélküli

Birtokos személyjelölők szintaktikai megoszlása főnévi birtokos mellett

Azon nyelvekben, amelyek a birtokos számát, személyét, nemét vagy osztályát  affixumokkal fejezik ki a birtokon,  ezeknek a használata gyakran szintaktikai alapon korlátozott.[1] Ennek típusai főnévi birtokos esetén:

NoPossAff: A nyelv nem alkalmazza a birtok affixálását.[2]

Meghatározás nélküli

Birtokos személyjelölők szemantikai megoszlása

Azon nyelvekben, amelyek a birtokos számát, személyét, nemét vagy osztályát  affixumokkal fejezik ki a birtokon, gyakran szemantikai alapon korlátozzák ezeknek a használatát.[1] Ennek típusai:

NonPossAff: A nyelv nem használ birtokos személyjelölőket a birtokon.

PossAff: A birtokon a személyjelölő affixum a birtok bármely jelentése esetén kötelezően megjelenik.

Meghatározás nélküli

Birtokos osztályozás

Birtokos osztályozásról akkor beszélünk, ha egy nyelvben több módszer vagy paradigmatikus készlet van a birtokviszony kifejezésére, és a közöttük való választást a birtok lexikai[1] tulajdonságai határozzák meg.[2] Az ide vonható nyelvek többségében a megkülönböztetett birtokos szerkezetek azonos morfológiájú (például egyaránt affixációs) technikát alkalmaznak, míg mások nem (például affixációt az egyik, birtokos névmásokat vagy puszta juxtapozíciót a másik osztályban).  S

Meghatározás nélküli

Oldalak

Feliratkozás Typological Database of the Ugric Languages RSS csatornájára