Az Asszociatív (társító, csoportképző) többes szerkezet[1] egy főnévből és egy grammatikai eszközből álló egység, amelynek jelentése: ’a főnévvel jelzett entitás és a hozzá tartozó entitások együtt’. A többes számba tett főnév – rendszerint a csoport pragmatikusan domináns eleme – a fokális referens, ehhez járulnak társult entitások.

A komitatívusz (társhatározó eset) társulást fejez ki, a kísért személy társát egy bizonyos cselekvésben. Az insztrumentálisz (eszközhatározó eset) olyan eszközt jelent, melyet egy agens a lexikai ige által jelölt cselekvés során használ egy bizonyos szituációban. A viszonyító morfémák lehetnek esetvégződések, adpozíciók stb. A nyelvek különböznek a tekintetben, hogy ezt a két funkciót egyformán jelölik-e.

Típusok:

Com=Instr: A komitatívusz és az insztrumentálisz jelölése nem különbözik egymástól.

Esetragozásról (deklinációról) akkor beszélünk, ha a nyelvben a főnevek vagy az általuk dominált szintagmák esetfunkcióit (egy másik szóhoz, leggyakrabban az igéhez fűződő szintaktikai viszonyukat) morfológiailag különböző megformálásuk fejezi ki.[1] Tipológiai szempontból a deklináció típusát a főnévnek az állítmányi ige környezetében történő megformálása alapján állapítjuk meg.[2] A főnévi tövek pusztán morfonológiai alternáció

Azon nyelvekben, amelyek a birtokos számát, személyét, nemét vagy osztályát  affixumokkal fejezik ki a birtokon,  gyakran szintaktikai alapon korlátozzák ezeknek a használatát.[1] Ennek típusai névmási birtokos esetén:[2]

NoPossAff: A nyelv nem alkalmazza a birtok affixálását.

Azon nyelvekben, amelyek a birtokos számát, személyét, nemét vagy osztályát  affixumokkal fejezik ki a birtokon, gyakran szemantikai alapon korlátozzák ezeknek a használatát.[1] Ennek típusai:

NonPossAff: A nyelv nem használ birtokos személyjelölőket a birtokon.

PossAff: A birtokon a személyjelölő affixum a birtok bármely jelentése esetén kötelezően megjelenik.