A ragozási fúzió a grammatikai formánsok (formatívumok, markerek) besorolása a „gazdaszavakhoz” vagy tövekhez való kapcsolódási módjuk szerint. Az izolált (isolating) formatívumok teljes értékű szavak (más terminológia szerint ez a jelenség a külső analitizmus). A konkatenatív formatívumok fonológiailag kötöttek, gazdaszavukkal együtt alkotnak egységes fonológiai szót azaz külön nem ejthetők, és csatlakozásuk a gazdaszóhoz fonológiai igazodással (adjustment) járhat. (Más terminussal ezt nevezik [részleges] fúziónak, az igazodást pedig morfonológiai alternációnak.)  A klitikumok (melyek szintaktikailag szavak[1], de megfelelnek a konkatenativitás kritériumainak) a konkatenatív formatívumok alosztályát képezik. A konkatenatív formatívumok lineárisak, ha (az alternációk ellenére) a morfémák világosan szegmentálhatók (belső analitizmus), nem-lineárisak, ha nem lineáris szekvenciát adnak, hanem magukat a gazdaszavakat módosítják (más terminológia szerint ilyenkor belső flexióról, belső szintetizmusról van szó).[2] A nem-lineáris formatívumoknak két változata van, az ablaut (a belső flexió magánhangzó vagy mássalhangzó változása, ahol is a tő és a formáns nem különíthető el, és egyik sem tekinthető alapváltozatnak), és a tonális változtatás (a magánhangzó tonalitása [hanglejtése] változik, és ez fejezi ki a grammatikai tartalmat).

Ez a paraméter a főneveknél az eset (és a szám) tekintetében vizsgálható, és magát a nyelvet jellemezzük aszerint, hogy a nyelv ebben a tekintetben milyen fúziós eszközökkel él.

Típusok:

Isol: Az eset (és a szám) jelölése kizárólagosan izoláló.

ConcLin: Az eset (és a szám) jelölése kizárólagosan konkatenatív, döntően lineáris megoldással.

ConcAbl: Az eset (és a szám) jelölése kizárólagosan konkatenatív, döntően ablaut megoldással.

Ton: Az eset (és a szám) jelölése kizárólagosan tonális.

Paraméterértékek együttes meglétére egy nyelvben & jellel való összekapcsolásukkal utalhatunk, ha közülük az egyik (szerkezetileg) domináns, akkor ahhoz / jellel kapcsoljuk a másik paraméterértéket.

[1] Szintaktikai a kapcsolat, ha az elemek önállóan is megjelenhetnek, ha szintaktikailag különböző csomópontokhoz tartoznak, ha a szóban forgó elemek sorrendje nem eleve rögzített, ha az elemek egyes esetekben önállóan is megjelenhetnek és fókuszálhatók, ha az elemek között egyeztetés van. De ha ez utóbbiak nem állnak is fenn, az önálló hangsúly, illetve tónus vagy bizonyos nyelvek esetében az egynél több morából állás (prozódiai önállóság) önálló szóra utal.

[2] Bár ennél a paraméternél  nincsen jelentősége, megjegyezzük, hogy a lineáris konkatenatív felépítést agglutinációnak nevezzük, ha a szóban forgó morfémák analitikusak (monoexponenciálisak), azaz mindegyikük csak egy grammatikai funkciót lát el, flektálásnak, ha a morfémák szintetikusak (poliexponenciálisak), azaz egyes morfémák szegmentálhatatlanul több funkciót látnak el, pl. egyaránt kifejezik a számot és az esetet. Lásd az Esetexponencia paramétert.