A birtokos jelzős, a tulajdonságjelzős és a jelzői alárendeléses szerkezetek grammatikai jelölését a nyelvek a legkülönbözőbb kombinációkban oldják meg: használhatnak azonos technikát (morfoszintaktikai szerkezetet) mindháromra,[1] megkülönböztethetik mindhármat, vagy egybeeshet közülük bármely kettőnek a jelölésmódja a mindenkori harmadikkal szemben.[2] A jelzős szerkezeteket ebből a szempontból prototipikus előfordulásaik alapján értékeljük.[3]

Típusok:

Nondiff: Nem, vagy kevéssé megkülönböztető nyelv. Mindhárom funkcióban ugyanazt a jelölésmódot alkalmazza.[4]

Attrdiff: Teljeskörűen megkülönböztető nyelv. A három funkcióban három különböző jelölésmódot alkalmaz.

AttrReldiff: A birtokos jelzős és a tulajdonságjelzős szerkezetek hasonlóak, az alárendeléses szerkezetek különböznek tőlük.

AttrAdjdiff: A birtokos jelzős és az alárendeléses szerkezetek hasonlóak, a tulajdonságjelzős szerkezetek különböznek tőlük.

AttrGendiff: A tulajdonságjelzős és az alárendeléses szerkezetek hasonlóak, a birtokos jelzős szerkezetek különböznek tőlük.

[1] Tehát bármelyik szerkezetet tekintjük is, sem a jelzőn, sem a jelzett szón nem jelenik meg olyan morfológiai elem, amely ne jelenne meg ugyanúgy a másik két esetben is, és szórendi eltérés sincs közöttük.

[2] Ha a három funkció valamelyikének kifejezésére van olyan variáns, amely egybeesik egy másik funkció valamely kifejezési variánsával, akkor ezeknek a funkcióknak a megformálását egybeesőnek tekintjük, függetlenül az alternatív lehetőségektől, amelyek használatával e funkciók megformálása különböző is lehet(ne). Így például ha a nyelvben létezik igéből képzett jelzős alárendelő szerkezet, és ebben a jelző ugyanolyan megformáltságú (pl. ugyanúgy jelöletlen, azaz képző nélküli, vagy ugyanazon képzővel ellátott), mint egy egyszerű melléknév lenne, akkor úgy tekintjük, hogy a tulajdonságjelző és az alárendelő jelző e nyelvben azonos típusú.

[3] Birtokosként személynév és elidegeníthető birtok választandó, tulajdonságjelzőként színnév, a jelzői alárendelésnél pedig olyan – szemantikailag múlt idejű punktuális aktivitást kifejező – ige vagy annak származéka, amelynek tárgya a fejfőnév (a magyar amit/amelyet kezdetű mellékmondat, illetve a múlt idejű passzív particípiumos jelzői szintagma megfelelője).

[4] Például puszta melléhelyezést vagy ugyanazt a prenominális módosítót, melléknévi egyeztető affixumot.