Jelzői alárendelésen (kijelölő jelzői alakulaton, relative clause) ennél a paraméternél olyan mondattani szerkezetet (szintagmát) értünk, amely megfelel a következő két kritériumnak:
- a szintagma a maga egészében egy főnév (N) jelzőjének funkcióját tölti be (a milyen tulajdonsággal jellemezhető az N? vagy a melyik N? kérdésre válaszol);
- a szintagma tartalmaz egy olyan (finit) igét, igenevet vagy igéből képzett főnevet, amely nem azonos a mondat fő predikátumával.[1]
Azt a főnevet, amelynek az ilyen szerkezet az alárendelt jelzője, fejfőnévnek (head) nevezzük. A fejfőnév lehet az alárendelt szerkezeten belül vagy kívül.[2]
Ez a paraméter azt mutatja, hogy egy nyelvben a jelzői alárendelő szintagma (Rel) szerkezetileg hogyan viszonyul a fejfőnevéhez.
Típusok:
ExtRel: A nyelvben a jelzői alárendelés fejfőneve az alárendelt szerkezeten kívül szerepel.
IntRel: A nyelvben a jelzői alárendelés fejfőneve az alárendelt szerkezeten belül szerepel.
CorrRel: A nyelv korrelatív jelzői alárendelő szerkezeteket alkalmaz, azaz a jelzői alárendelés fejfőneve az alárendelt szerkezeten belül szerepel, de a mondat fő predikátuma mellett anaforikus névmási formában kötelezően megismétlődik.
AdjnRel: A nyelv hátravetett értelmező jelzői alárendelő szerkezeteket alkalmaz (adjoined relative clause), azaz a fejfőnév kötelezően a grammatikailag teljes főmondatban van, az alárendelt szerkezetben pedig sem főnév, sem névmás nem utal erre a főnévre.[3]
DblhdRel: A nyelv fejismétlő jelzői alárendelő szerkezeteket alkalmaz (double-headed relative clause), vagyis mind a főmondatban, mind a mellékmondatban kötelezően megjelenik a fejfőnév (esetleg a szó szerinti ismétlés helyett a főmondatban egy általánosabb jelentésű főnév helyettesíti).
Amennyiben a nyelv két típust is felmutat, a két típus kódját & jellel kötjük össze. Ha a jelzői alárendelő szerkezetek alkalmazásának különböző grammatikai körülményei lehetségesek, és az egyik paraméterérték ezek közül csak meghatározott feltételekkel fordul elő (tehát a másik rendszerszerűen gyakoribb), akkor a két paraméterértéket / jellel kapcsoljuk össze, elöl a gyakrabban előforduló.
[1] Ez annyit tesz, hogy ha a mondatból elhagyjuk ezt a jelzői alárendelő szerkezetet (szintagmát), a mondat továbbra is grammatikális marad, mivel szerepel benne egy (másik) igei predikátum. Vegyük észre, hogy az 1. és 2. kritériumnak megfelelő jelzői alárendelés tágabb fogalom, mint a hagyományos értelemben vett jelzői mellékmondat. A kutya, amelyik a macskát üldözi, hangosan ugat és A macskát üldöző kutya hangosan ugat mondatok aláhúzott részei egyaránt jelzői alárendelések.
[2] Belső fejközpontú jelzői alárendelés (vö. magyar amelyik kutya ugat, …) illetve külső fejközpontú jelzői alárendelés (vö. a kutya, amelyik ugat, …).
[3] Eközben arra, hogy a szerkezet a maga egészében alárendelt jellegű, utalhat valamilyen grammatikai elem, de ez nem kötelező.