Állítmányi melléknevek

Az állítmányi funkciójú tulajdonságjelző szavakat, tehát azokat a szavakat, amelyek valamely tulajdonság meglétét állítják egyszerű kijelentő mondatok főnévi tagjával kapcsolatban, állítmányi mellékneveknek (predicative adjectives) nevezzük.[1] Az állítmányi melléknevek nyelvtani megformálása (kódolása) lehet azonos, vagy sem, az intranzitív (1 argumentumú) igei állítmányok nyelvtani megformálásával. Az előbbi esetben az állítmányi melléknevek igei (verbális), az utóbbi esetben nem-igei (nem-verbális) megformálásáról beszélünk. Egyes nyelvek mindkét megoldást alkalmazzák (vegyes típus).

Annak eldöntésére, hogy az állítmányi melléknév kódolása egy nyelvben azonos-e az intranzitív igei állítmányéval, három kritériumot vizsgálhatunk meg, szigorúan ebben a sorrendben. Ha bármely kritérium alapján a kérdés eldönthető, a továbbiakat nem vizsgáljuk.

1. Létezik-e a nyelvben az intranzitív igei állítmány egyeztetése annak névszói argumentumával (nominatív nyelvekben: az alannyal)?[2] Ha nem, áttérünk a második kérdésre. Ha igen: azonos-e az állítmányi melléknév és az állítmányi ige nyelvtani egyeztetési módja?[3] Ha igen: az állítmányi melléknevek verbálisak, ha nem, nem-verbálisak. 2. Használ-e a nyelv kopulát? Ha nem, áttérünk a harmadik kérdésre. Ha igen: ugyanazt a kopulát és ugyanolyan módon használjuk-e az igék és az állítmányi melléknevek esetében? Ha igen: az állítmányi melléknevek verbálisak, ha nem, nem-verbálisak. 3. Azonos-e az igei állítmányú és a melléknévi állítmányú mondat tagadásának módja? Ha igen: az állítmányi melléknevek verbálisak, ha nem, nem-verbálisak.

Típusok:

AdjPredV: Az állítmányi melléknév igei (verbális) típusú.

AdjPredNonV: Az állítmányi melléknév nem-igei (nem-verbális) típusú.

AdjPredMix: Az állítmányi melléknevek hol igei, hol nem-igei típusúak, a két megoldás közötti választás lexikális alapon történik.[4]

AdjPredMixSwitch: Az állítmányi melléknevek hol igei, hol nem-igei típusúak, a két megoldás közötti választás szemantikai megfontolások alapján történik.[5]

 

[1] Tehát azokról a szavakról van szó, amelyek „valami valamilyen” (például a ház nagy) szerkezetű kijelentő mondatokban önálló vagy kopulával álló állítmányokként szerepelnek. Nem tévesztendő össze a jelzői funkciójú (adnominális) melléknevekkel, amelyek olyan tulajdonságjelző szavak, amelyek a mondatban nem állítmányok. Az állítmányi melléknév megléte egy nyelvben nem szükségszerűen feltételezi a jelzői melléknév meglétét. (Abból, hogy egy nyelvben lehetséges „ez a ház nagy” típusú mondat, nem feltétlenül következik, hogy „ez a nagy ház [itt van]” típusú mondat is létezzék benne.)

[2] Az intranzitív igei állítmány egyeztetését argumentumával (az alannyal) a legalapvetőbb igeformáknál (általában jelen időben, kijelentő módban, a legneutrálisabb aspektusban) vizsgáljuk; ha itt nincsen egyeztetés, akkor a nyelvre általában véve is jellemzőnek tartjuk az igei állítmány egyeztetésének hiányát, függetlenül a többi igeidőtől.

[3] A válasz nemleges a) ha a kétféle állítmány közül csak az egyiket egyeztetik, b) ha mindkettőt egyeztetik ugyan, de legalább részben különböző kritériumok (grammatikai kategóriák) szerint.

[4] Egyes állítmányi mellékneveket kizárólag verbálisan, másokat kizárólag nem-verbálisan használnak. Szöveges magyarázatban tisztázandó.

[5] Például átmeneti tulajdonságok predikálására az egyik, állandó tulajdonságok jelzésére a másik megoldás használatos. Szöveges magyarázatban tisztázandó.