Birtokos osztályozásról akkor beszélünk, ha egy nyelvben több módszer vagy paradigmatikus készlet van a birtokviszony kifejezésére, és a közöttük való választást a birtok lexikai[1] tulajdonságai határozzák meg.[2] Az ide vonható nyelvek többségében a megkülönböztetett birtokos szerkezetek azonos morfológiájú (például egyaránt affixációs) technikát alkalmaznak, míg mások nem (például affixációt az egyik, birtokos névmásokat vagy puszta juxtapozíciót a másik osztályban).  Sok nyelvben 2–4 ilyen birtokos osztály adódik, de van példa 32-re is.[3] Az osztályok megkülönböztetésének nincsenek egyértelmű szemantikai alapjai.[4]

Típusok:

PossClass: A nyelvben több módszer vagy paradigmatikus készlet van a birtokviszony kifejezésére, és a közöttük való választást a birtok lexikai tulajdonságai határozzák meg.[5]

NoPossClass: A nyelvben vagy csak egy módszer vagy paradigmatikus készlet van a birtokviszony kifejezésére, vagy több is van, de a közöttük való választást nem a birtok lexikai tulajdonságai határozzák meg.[6]

[1] Tehát például nem a birtokot jelentő szó fonetikai megformáltságától függ a birtokviszony kifejezése.

[2] Így tehát a birtokos jelölés megválasztásával mintegy osztályokba soroljuk a birtokot jelentő szavakat. Ez nem tévesztendő össze a birtoklás fokozatainak – elidegeníthetetlen vagy elidegeníthető tulajdon – megfelelő osztályozással („Birtokos személyjelölők megoszlása a tulajdonlás szerint” paraméter).

[3] A jelenség emlékeztet az indoeurópai nyelvek ragozási osztályaira, csak ott az eset kategóriájáról van szó, itt pedig a birtokviszony kifejezéséről.

[4] Bizonyos körülírható szemantikai osztályok tartozhatnak dominánsan az egyik vagy másik típusba, de rendszerint mindkét irányban vannak kivételek.

[5] Szöveges kommentárban részletezendő.

[6] Például fonetikai, szintaktikai vagy a tulajdonlás fokára utaló kritériumok. Minthogy ezek más paraméterekből kiderülnek, itt ehhez a paraméterértékhez nem szükséges szöveges kommentárt fűzni.