A kopula olyan nyelvi elem (önálló szó affixum vagy klitikum), amely nem-igei (névszói, határozói) állítmányok esetén a predikáció eszközeként kötelezően megjelenik a mondatban.[1] Alapalakjában a kopulának e predikatív funkción kívül más jelentése nincsen (ha önálló szó, rendszerint azonos az ún. létigével).[2] Szórendjét olyan mondatokban határozzuk meg, amelyekben megjelenési formája testes (nem zéró morféma).

Típusok:

NoCop: A nyelv egyáltalán nem használ kopulát.

CopPred: Az állítmány nem-igei része a nyelv alapszórendjében követi a kopulát.

PredCop: Az állítmány nem-igei része a nyelv alapszórendjében megelőzi a kopulát.

[1] Ha a nem-jelenidő(k)ben megjelenik ilyen szó, akkor a jelen időben is úgy tekintjük, hogy zéró morféma alakjában jelen van.

[2] Azokat a kopulatív igéket, amelyek ezen a funkción kívül valamilyen adalékos jelentéssel is rendelkeznek (’válik valamivé’, ’marad’ stb.), tipológiai szempontból nem tekintjük kopulának, mert ilyen igék olyan nyelvekben is előfordulnak, amelyek nem ismerik a kopula alapalakját.