Exkluzív szórend (V, U)

Vannak olyan igék, amelyek szemantikai értelemben (vagy más mondatformákban való viselkedésük alapján) tranzitív igéknek minősülnek, mégis csak egy kötelező kiegészítéssel alkotnak mondatot, és ez az egyetlen argumentum nem A funkciójú. Az ige és a speciális egyedi argumentum (V és U [unique argument]) exkluzív szórendjét az egymáshoz viszonyított sorrendjük alapján állapítjuk meg speciális tranzitív igét tartalmazó kijelentő mondatokban. A kiválasztott mondatoknak és elemeiknek a következő kritériumokat kell teljesítenie:

  1. A V olyan ige, amely ahhoz, hogy grammatikailag hiánytalan mondatot alkosson, kötelezően kizárólag egy, a cselekvés, történés által érintett vagy létrehozott entitás (U) megjelölését igényli.[1]
  2. Az U itt összefoglaló jelölés a szemantikai/funkcionális elemzésben általában P-vel – esetenként O-val – jelölt elem, tehát patiens (a V-vel jelölt cselekvés által érintett vagy létrehozott entitás megjelölője), illetve a recipiens (cél) vagy beneficiens (kedvezményezett) képviseletére.
  3. Az U szemantikai tekintetben jelöletlen.[2]

Az exkluzív V, U szórend megállapításánál nem teszünk különbséget alap- és domináns szórend között, mivel ezek általában nem térnek el egymástól. Amennyiben a nyelvben mindkét lehetséges sorrend előfordul, akkor

  1. ha a két sorrend közül egyiknek a gyakorisága sem legalább kétszerese a másikénak, akkor úgy tekintjük, hogy a nyelvnek a vizsgált kategóriák tekintetében nincsen exkluzív szórendje;
  2. ha a két sorrend egyikének a gyakorisága legalább kétszerese a másik változat gyakoriságának, akkor ezt tekintjük a V és az U exkluzív szórendjének.

Típusok:

NoUWO: A nyelvben nincsenek olyan egy kötelező kiegészítéssel álló (egy valenciás) igék, amelynek ez a kötelező kiegészítése U funkciójú lenne.

VU: A V és az U exkluzív szórendjében a V megelőzi az U-t.

UV: A V és az U exkluzív szórendjében a V követi az U-t.

Ha a nyelvben léteznek a mondott kritériumoknak megfelelő igék, de a VU és UV sorrend egyenlő mértékben előfordul, a paraméterértéket VU & UV formában adjuk meg. Ha mindkét szórend előfordul, de az egyik domináns, akkor a domináns szórend kódjához / jellel kapcsoljuk a másikat.[3]

 

[1] Tehát ún. „személytelen tranzitív” szerkezetekről van szó, amelyekben az ige egyetlen kötelező bővítménye patiens, recipiens vagy beneficiens; agens kitétele pedig elvileg lehetetlen – vagyis a mondat nem tekinthető hiányosnak. (Pl. latin Taedet me. ’undorodom’, orosz Jemu vezjot. ’szerencséje van’, finn Minua nukuttaa. ’elálmosodtam’.) A nyelvek jó részében egyáltalán nincsenek ilyen igék.

[2] Tehát például amennyiben az adott nyelvben a V és az U sorrendje függ az U valamely szemantikai vagy grammatikai tulajdonságától (például határozatlanság/határozottság), azt a szórendjüket tekintjük exkluzív szórendnek, amelyben az U a legkevésbé jelöltnek (markírozottnak) számít (például határozatlanság/határozottság esetében a határozatlan U szórendjére vagyunk tekintettel).

[3] Például VU / UV jelentése: az exkluzív szórend dominánsan VU, de UV is előfordul.