Az S (szubjektum, agens) és a V (intranzitív állítmányi igealak) domináns szórendjét[1] olyan kijelentő mondatokban állapítjuk meg, amelyek megfelelnek a következő kritériumoknak:
- A mondat önálló (mellékmondat nélküli) főmondat.
- A mondat igéje olyan intranzitív ige, amely egy kötelező kiegészítéssel együtt alkot grammatikus mondatot.
- A mondat igéje tudatos (akaratlagos) cselekvést fejez ki.
- Az S funkcióját teljes főnév (nem névmás) látja el.
- A mondatban e két összetevőn kívül más főnévvel kifejezett összetevő (például határozói kifejezés) nem szerepel.
- A mondat pragmatikailag és logikailag semleges, azaz benne az S a topik (téma).[2]
Ha a nyelvben az S-nek és a V-nek csak egyféle sorrendje grammatikus, a domináns szórend megegyezik az alapszórenddel. Ha többféle sorrendjük is megengedett,[3] akkor ezek előfordulhatnak egyforma vagy különböző gyakorisággal. Ilyenkor a domináns szórend megállapításának alapelvei:
- Ha a változatok között nincs olyan, amelynek a gyakorisága legalább kétszerese a másik változat gyakoriságának, akkor úgy tekintjük, hogy a nyelvnek a vizsgált kategóriák tekintetében nincsen domináns szórendje.
- Ha a változatok között van olyan, amelynek a gyakorisága legalább kétszerese a másik változat gyakoriságának, akkor ezt tekintjük domináns szórendnek.[4]
A gyakoriságot textuálisan értelmezzük, vagyis az előfordulások arányait elegendően hosszú és elegendően sokféle szöveg statisztikai vizsgálatára alapozzuk. Az „elegendő mérték” és az „elegendő sokféleség” meglétének nincs általános kritériuma, az objektív lehetőségektől és a nyelvész megítélésétől függ. Előfordulhat, hogy a gyakoriság megbízhatóan nem állapítható meg, vagy egy későbbi vizsgálat felülírja a korábbinak az eredményeit.
Típusok:
NoDWO: A nyelvnek nincsen domináns szórendje az S, V tekintetében.
?DWO: A nyelvben objektív okokból nem vizsgálható az S, V domináns szórendje.[5]
SV: A nyelvben a domináns szórend SV.
VS: A nyelvben a domináns szórend VS.
[1] Nem azonos az alapszórenddel. Ez utóbbira nézve lásd az Alapszórend (S, V) paramétert.
[2] Másszóval a mondat arra a kérdésre válaszol, hogy mit tesz az S (és nem arra, hogy ki teszi a V-t, vagy mi történik egyáltalán).
[3] A domináns szórend megállapításánál nem játszik szerepet, hogy a variánsok előfordulása grammatikai kritériumoktól függ, vagy pragmatikai, stilisztikai kritériumoktól (esetleg teljesen szabad közöttük a választás).
[4] Egy nyelv alapszórendje és domináns szórendje tehát eltérhet egymástól. (Az alapszórend megállapításának kritériumait lásd az Alapszórend (S, V) paraméternél.)
[5] A legfőbb objektív ok, ha nem áll rendelkezésre elegendően hosszú és elegendően sokféle szöveg a statisztikai vizsgálat számára. (A kódérték nem azonos az üresen hagyott cellával, melynek jelentése: még nem vizsgáltuk.)