Alapszórend (S, V)

Az S (az állítmányi intranzitív ige szubjektuma, alanya) és a V (állítmányi igealak) alapszórendjét[1] – más szóval az intranzitív alapszórendet – olyan kijelentő mondatokban állapítjuk meg, amelyek megfelelnek a következő kritériumoknak:

  1. A mondat önálló (mellékmondat nélküli) főmondat.
  2. A mondat igéje olyan intranzitív ige, amely egy kötelező kiegészítéssel együtt alkot grammatikus mondatot.
  3. A mondat igéje tudatos (akaratlagos) cselekvést fejez ki.
  4. Az S funkcióját teljes főnév (nem névmás) látja el.
  5. A mondatban e két összetevőn kívül más főnévvel kifejezett összetevő (például határozói kifejezés) nem szerepel.
  6. A mondatban az S a topik (téma).[2]

Az alapszórend megállapítása után megfigyeljük a következő jelenségeket:

  1. Azonos-e az 1., 2., 4., 5. és 6. kritériumnak megfelelő mondat szórendje abban az esetben is, ha a V nem az S tudatos cselekvését (hanem például történést, állapotot, létezést stb.) fejez ki (másszóval ha a V mediális ige)? Ha a két szórend nem azonos, az utóbbit szemantikai mellékszórendként (semantically based additional word order, smawo) tartjuk számon.
  2. Azonos-e az 1., 2., 3., 4. és 6. kritériumnak megfelelő mondatban az S és a V relatív szórendje abban az esetben is, ha a mondatban az S és a V összetevőn kívül más főnévvel kifejezett összetevő (például határozói kifejezés)[3] is szerepel? Ha nem, az utóbbi szórendet szintaktikai mellékszórendként (syntactically based additional word order, sntawo) tartjuk számon.[4]

Típusok:

NoSV: A nyelvben nem állapítható meg intranzitív alapszórend (az S és a V sorrendje ingadozó).

SV: Az alapszórendben az ige mindig követi a főnevet.

VS: Az alapszórendben az ige mindig megelőzi a főnevet.

SV/vs(smawo): Az alapszórendben az ige csak akkor követi a főnevet, ha tudatos aktivitást fejez ki, egyébként a szórend VS.

SV/s~v(smawo): Az alapszórendben az ige csak akkor követi a főnevet, ha tudatos aktivitást fejez ki, egyébként a szórend ingadozó.

VS/sv(smawo): Az alapszórendben az ige csak akkor előzi meg a főnevet, ha tudatos aktivitást fejez ki, egyébként a szórend SV.

VS/s~v(smawo): Az alapszórendben az ige csak akkor előzi meg a főnevet, ha tudatos aktivitást fejez ki, egyébként a szórend ingadozó.

SV/vs(sntawo): Az alapszórendben az ige csak akkor követi a főnevet, ha a mondatban az S-en kívül nincsen más főnévi mondatrész, egyébként a szórend VS.

SV/s~v(sntawo): Az alapszórendben az ige csak akkor követi a főnevet, ha a mondatban az S-en kívül nincsen más főnévi mondatrész, egyébként a szórend ingadozó.

VS/sv(sntawo): Az alapszórendben az ige csak akkor előzi meg a főnevet, ha a mondatban az S-en kívül nincsen más főnévi mondatrész, egyébként a szórend SV.

VS/s~v(sntawo): Az alapszórendben az ige csak akkor előzi meg a főnevet, ha a mondatban az S-en kívül nincsen más főnévi mondatrész, egyébként a szórend ingadozó.

 

[1] Nem azonos a domináns szórenddel. Ez utóbbira nézve lásd a Domináns szórend (S, V) paramétert.

[2] Másszóval a mondat arra a kérdésre válaszol, hogy mit tesz az S (és nem arra, hogy ki teszi a V-t, vagy mi történik egyáltalán).

[3] Ez a további főnévvel kifejezett összetevő természetesen nem lehet mondattani tárgy, hiszen abban az esetben már nem intranzitív igéről lenne szó. Ügyeljünk ezenkívül arra, hogy a mondat továbbra is feleljen meg a 6. kritériumnak, azaz a V és a második főnévi kifejezés egyaránt a kommenthez (rémához) tartozzék.

[4] A szemantikai és szintaktikai mellékszórendekre vonatkozó tudnivalókat a szöveges magyarázatokban mindig fel kell tüntetni.