A vonatkozói alárendelő szerkezet (relative clause, RC) egy referáló kifejezésnek (a fejfőnévnek) az értelmezési tartományát szűkíti le azokra az elemekre, amelyekre nézve a vonatkozói alárendelő szerkezetben megfogalmazott állítás igaz. Másszóval a vonatkozói alárendelő szerkezet olyan szintagma, amely megfelel a következő két kritériumnak: a) a maga egészében egy főnév (N) jelzőjének funkcióját tölti be,[1] b) tartalmaz egy olyan igealakot, igenevet vagy igéből képzett főnevet, amely nem azonos a teljes mondat fő predikátumával.[2] A vonatkozói alárendelő szerkezet és a fejfőnév együtt a vonatkozói szerkezet (relative construction).[3] A nyelvek különböző eszközökkel, ún. relativizáló stratégiákkal (relativizing strategies) alakítják ki vonatkozói szerkezeteiket. Tipológiailag a formálisan kifejeződő morfoszintaktikai megoldások jönnek számításba.
Ebben a paraméterben a fejfőnév képviseletét vizsgáljuk a vonatkozói alárendelő szerkezetben, mégpedig olyan esetben, amikor a fejfőnév a vonatkozói alárendelő szerkezeten belül alanyi funkciót tölt vagy töltene be.[4] Ismereteink szerint az ilyen vonatkozói alárendelő szerkezetek a világ minden nyelvében megfigyelhetők, ezért azt a domináns[5] relativizáló stratégiát, melyet a nyelv ilyenkor alkalmaz, standard megoldásnak nevezzük. (Egyenrangúság esetén mindegyik megoldás strandardnak számít.)
Típusai:
RelPro: A vonatkozói alárendelő szerkezetben, az alakulaton belüli alanyi funkciót jelölve, kötelezően megjelenik a fejfőnév névmási képviselete (miközben maga a fejfőnév a főmondatban szerepel, az ottani szintaktikai funkciójának megfelelő alakban).[6]
CorrelN: A fejfőnév a vonatkozói alárendelő szerkezetben is megjelenik (a vonatkozói alárendelő szerkezet alakja egyszersmind eltér attól, ahogyan ugyanez a tartalom önálló mondatban megjelenne), a főmondatban ilyenkor a fejfőnév ugyanúgy szerepel, vagy egy általánosabb jelentésű főnév képviseli.[7]
CorrelPro: A fejfőnév a vonatkozói alárendelő szerkezetnek megfelelő alanyi megformáltsággal jelenik meg, a főmondatban pedig (személyes vagy mutató) névmás képviseli, a főmondatbeli szintaktikai szerepének megfelelő alakban.[8]
RCS: A fejfőnév a vonatkozói alárendelő szerkezetnek megfelelő alanyi megformáltsággal jelenik meg, a főmondatban semmi sem képviseli (és így ottani szintaktikai szerepe jelöletlen marad).[9]
RCnonS: A fejfőnév a vonatkozói alárendelő szerkezetnek elvben alanya, de ilyetén voltát semmi sem jelöli (mert esetalakja a főmondatbeli szerepének felel meg).[10]
Paratact (Parataktikus kijelölő jelzői alakulat): Két főmondat kapcsolódik lazán egymáshoz, mindkettő ugyanolyan alakban jelenik meg, mintha önálló lenne, és egyikben sincs olyan morfológiai elem, amelyik jelezné a másik mondatra vonatkozást.[11]
A fenti típusok & jellel egyesíthetők, ha a nyelv egyenrangúan két típust képvisel, illetve / jellel, ha a jel előtti típus általánosan jellemző, de a jel utáni megoldás is előfordul. A kód zárójelezése fakultativitást jelöl.
[1] Tehát a milyen tulajdonsággal jellemezhető közelebbről az N? vagy a melyik N? kérdésre válaszol.
[2] Ez annyit tesz, hogy ha a mondatból elhagyjuk ezt a jelzői alárendelő szerkezetet (szintagmát), a mondat továbbra is grammatikus marad, mivel szerepel benne egy (másik) igei predikátum.
[3] Például az az a kutya, amelyik ugat vonatkozói szerkezetben a kutya a fejfőnév, az amelyik ugat a vonatkozói alárendelő szerkezet. Az ugató kutya vonatkozói szerkezetben a kutya a fejfőnév, az ugató a vonatkozói alárendelő szerkezet.
[4] Ebből tehát nem következik, hogy a főmondatban is alanynak kell lennie. Példa: Találkoztam azzal az emberrel, aki hamarosan a szomszédom lesz. Az aki a vonatkozói alárendelő szerkezetben alany, miközben fejfőneve, az ember, a főmondatban társhatározó. Ugyanez a helyzet az olyan mondatok esetében, ahol a fejfőnév a vonatkozói alárendelő szerkezetben ugyancsak alany, de ezt semmi sem jelöli. Találkoztam a hamarosan szomszédommá váló emberrel.
[5] Gyakrabban, nagyobb valószínűséggel előforduló.
[6] Séma: ?az, amelyik ugat, (azt) a kutyát nem szeretem. (Az ilyen mondatalakulat természetesen csak akkor tartozik ide, ha teljes mértékben grammatikusnak minősül.)
[7] Séma: amelyik kutya ugat, (az a) kutya (vagy állat) nem harap. Ez a típus nem engedi meg a fejfőnév kihagyását egyik tagmondatból sem.
[8] Séma: amelyik kutya ugat, az nem harap / azt nem szeretem.
[9] Olyan mondatokban ellenőrizhető, ahol a fejfőnév a főmondat igéjének nem alanya lenne. Séma: *amelyik kutya ugat, félek vagy *amelyik ember szeret engem, szívesen találkozom. (A magyar példa mindkét esetben csak megközelítő, mert itt a főmondat elliptikus. Ellenben teljesen grammatikális az angolban: I ate what was available, illetve I want to meet whoever sent the letter.)
[10] Olyan mondatokban ellenőrizhető, ahol a fejfőnév a főmondat igéjének nem alanya. Séma: *amelyikre ugat kutyára rászólok. Ide tartozhatnak participiális megoldások is: az ugató kutyára rászólok.
[11] Séma: Nem szeretem a kutyát, a kutya ugat.