Ez a paraméter a segédige (auxiliary) szórendi viselkedésére vonatkozik. Segédigén itt nyelvtani segédigét értünk, amely önálló szóként fejez ki valamilyen igei grammatikai kategóriát (főleg időt, aspektust, módot), és a mondatban állítmány vagy az állítmányi szerkezet főtagja, feje (head). Az alárendelt tag ilyenkor maga a főige, rendszerint főnévi – vagy más – igenév formájában. A kérdés a segédige szórendi elhelyezkedése a főigéhez képest olyan mondatokban, amelyek megfelelnek a következő kritériumoknak:

1. A mondat önálló (mellékmondat nélküli főmondat).
2. A mondat pragmatikailag és logikailag semleges, azaz benne az egyetlen főnév a topik (téma), az ige pedig (a segédigével együtt) a kommenthez (rémához) tartozik.

Az elhelyezkedésen relatív szórendet értünk, függetlenül attól, hogy a segédige és a főige közvetlenül egymás mellett áll-e.

Típusok:

VAux: A főige megelőzi a segédigét.

AuxV: A főige követi a segédigét.

A fenti típusok & jellel egyesíthetők, ha a nyelv egyenrangúan két típust képvisel, illetve / jellel, ha a jel előtti típus domináns, de a jel utáni megoldás is előfordul.