A recipiens (ditranzitív ige címzettje/kedvezményezettje[1]) kifejezése agenst (tudatos, aktív cselekvőt), témát (a ditranzitív ige tárgyát) és ditranzitív állítmányi igét tartalmazó mondatokban többféle módon megvalósulhat. Az alapvető különbség abban van, hogy egy nyelv a recipiens főnévi vagy névmási kitételén kívül ismer-e más eszközt is a recipiens jelölésére. Ilyenek lehetnek az igei egyeztetés eszközei, valamint az igétől (részben) független elemek, és alkalmazásuk lehet (teljes egészében vagy részben) kötelező vagy fakultatív. A típus megállapításához az első és a második személyű recipienst tartalmazó mondatokat is figyelembe kell venni.

Típusok:

NPPonly: A nyelvben a recipiens kizárólag egy főnév vagy önálló névmás kitételével jelezhető, és más eszköz ugyanerre a funkcióra nincsen.[2]

NPPobl: A nyelvben a recipienst egy főnév vagy önálló névmás kitételével kötelező jelezni, de ezen kívül más eszköz is van a recipiens jelölésére.[3]

NPPnonobl: A nyelvben a recipienst egy főnév vagy önálló névmás kitételével lehetséges, de nem kötelező jelezni.[4]

NPPor: A recipienst csak abban az esetben jelzi más eszköz, ha egy főnév vagy önálló névmás révén nincsen jelezve a mondatban.[5]

Agr: A nyelvben a recipiensre az ige morfoszintaktikai egyeztetése[6] utal.

Clit: A nyelvben a recipiensre klitikum[7] utal.

Aux: A recipiensre olyan, az igétől különböző szó utal, amely ezen kívül más grammatikai kategóriá(ka)t[8] is kifejez.

Clsfr: Olyan, az ige osztályát kifejező szó, amely egyidejűleg a recipiensre (is) utal valamilyen grammatikai eszközzel.

Ha a nyelvben a recipiensnek egyenrangúan több kifejezési eszköze is használatos, két paraméterérték & jellel összekapcsolható. A + jel együttes előfordulást jelez. Ha ezen eszközök egyike (szerkezetileg) domináns, akkor ezt az utána álló / jel segítségével kapcsolhatjuk össze a ritkábban előforduló megoldással. A zárójelezés fakultativitást jelent.

[1] A ditranzitív ige cselekvő (agens) és tárgy (téma) funkciói mellett megjelenő harmadik kötelező kiegészítés, az igében kifejezett cselekvés címzettje (például az ad ige esetében az a személy, akinek adnak valamit).

[2] Ez azt jelenti, hogy a nyelvre egyaránt igaz a következő két állítás: a recipiens megnevezése kizárólag így történhet; a mondatban semmilyen más elem (például egyeztető morféma) sem utal a recipiens jelenlétére vagy/és személyére.

[3] Ehhez a paraméterértékhez + jellel kapcsolandó egy másik paraméterérték is.

[4] Ehhez a paraméterértékhez + jellel kapcsolandó egy másik paraméterérték is. Például NPPNonobl + Agr érték adandó azoknak a nyelveknek, amelyekben létezik a recipienst is kifejező igeragozás, és az ige a recipiens névmási kitétele nélkül is utalhat a recipiens meglétére (valamint esetleg annak további tulajdonságaira).

[5] Ehhez a paraméterértékhez + jellel kapcsolandó egy másik paraméterérték is.

[6] Affixum, belső tőváltozás vagy az agens jelölésére nem használt nem önálló (csak az igealakkal együtt fellépő) személyes névmás.

[7] A klitikum jellemzője, hogy nem vagy nem csak közvetlenül az igéhez kapcsolódik.

[8] Például agens, tárgy (téma), idő, aspektus, mód stb.