NPPonly: A nyelvben a recipiens kizárólag egy főnév vagy önálló névmás kitételével jelezhető, és más eszköz ugyanerre a funkcióra nincsen.
NPPobl: A nyelvben a recipienst egy főnév vagy önálló névmás kitételével kötelező jelezni, de ezen kívül más eszköz is van a recipiens jelölésére.
Agr: A nyelvben a recipiensre az ige morfoszintaktikai egyeztetése utal.
A magyarban a főnévi (1) és a névmási (2) recipiens nem jelölt az igén.
(1) laura egy fülbevaló-t ad szilvi-nek.
Laura egy fülbevaló-acc ad.prs.3sg Szilvi-dat
’Laura egy fülbevalót ad Szilvinek.’
(2) laura egy fülbevaló-t ad nekem.
Laura egy fülbevaló-acc ad.prs.3sg én.dat
’Laura egy fülbevalót ad nekem.’
Néhány ditranzitív ige (pl. megajándékoz, meglep) mellett azonban a recipiens grammatikai tárgyként jelenik meg és így egyeztetődik az igével (3)–(5). Ilyenkor a tulajdonképpeni tárgy (téma) insztrumentáliszban szerepel:
(3) laura meg-ajándékoz-za szilvi-t egy fülbevaló-val.
Laura meg-ajándékoz-prs.obj.3sg Szilvi-acc egy fülbevaló-ins
’Laura megajándékozza Szilvit egy fülbevalóval.’
(4) laura meg-ajándékoz engem egy fülbevalóval.
Laura meg-ajándékoz-prs.3sg én.acc egy fülbevaló-ins
’Laura megajándékoz engem egy fülbevalóval.’
(5) én meg-ajándékoz-lak téged egy fülbevaló-val.
én meg-ajándékoz-prs.2obj.1sg te.acc egy fülbevaló-ins
’Én megajándékozlak téged egy fülbevalóval.’
A határozatlan (1)–(2), (4)–(5) és a határozott (3) ragozás ebben a szerkezettípusban is a grammatikai tárgy határozottságától függ, ebben az értelemben a mondatban grammatikai tárgyként szereplő, de recipiensi funkciójú névmással az ige morfológiailag egyeztetődik.