Az inkluzív/exkluzív megkülönböztetés felléphet a személyes névmásoknál, a birtokos névmásoknál vagy birtokos affixációnál, valamint az igeragozásban. Mindezen esetekben a nem-egyes szám első személyéről van szó („mi”), az inkluzív alak a megszólított beleértését, az exkluzív a kizárását konnotálja. Igeragozásról akkor beszélünk, ha a beszélő személyét kifejező – akár kötelező, akár fakultatív – grammatikai morfémák a mondat más pozíciójába át nem helyezhető módon az igéhez (perifrasztikus megoldás esetén a segédigéhez) kapcsolódnak.[1]

Típusok:

NoCjg: Igeragozás hiánya.

Pl1=Sg1: Az egyes szám és a nem-egyes szám első személyének formája azonos. Ilyenkor a többes jelentésű használat csak a kontextusból derül ki.

Pl1=Pl1: Az inkluzív/exkluzív megkülönböztetés hiánya.

Pl1Excl: Csak az exkluzív ragozási alak van megkülönböztetve (Sg1 és Pl1icl azonos).[2]

Pl1Icl: Csak az inkluzív ragozási alak van megkülönböztetve (Sg1 és Pl1excl azonos).[3]

Pl1InclNotExcl: A többes számú inkluzív és exkluzív ragozási alak különbözik egymástól (és az egyes szám első személy alakjától is).

Megjegyzés: amennyiben a nyelv rendelkezik duálissal, triálissal, pauciálissal is az igeragozásban, és különösen, ha ezeknek első személye az inkluzivitás/exkluzivitás tekintetében különbözik a többes számú helyzettől, akkor ez a szöveges magyarázatban feltüntetendő.

[1] Tehát nem tekintjük igeragozásnak – az igeragozás hiányán kívül – azt sem, ha a személyjelölő morfémák a mondat valamely más helyén (például mindig legelső morfémaként) jelennek meg.

[2] Erre egyelőre nem ismeretes példa a világ nyelveiben.

[3] Megjegyzés: Ha a Sg1 és a Pl1excl csak egy olyan többesszámjelben különbözik, amelyet a Pl1incl is tartalmaz, az exluzivitás szintetikus (nem-morfológiai) jelöléséről van szó. Mivel a Pl1incl és Pl1excl ilyenkor is eltér egymástól, ezt az esetet a Pl1InclNotExcl értékkel jellemezzük.