Ennél a paraméternél a tranzitív igéknek az A kötelező bővítmény[1] nyelvtani értelemben vett személyére való (perszonális) utalásáról (person marking, PM) van szó (az A jelöléséről az igén). Mintául nem hiányos mondatban megjelenő, tudatos, akaratlagos cselekvést kifejező igéket választunk, és vizsgálandó az 1. és 2. személyű agensek esete is. Jelölésen morfológiai jelölést értünk, bármely eszközzel valósuljon is ez meg.[2] A megválaszolandó kérdés: amennyiben a nyelv az igealakon jelöli az agens nyelvtani személyét, ez a jelölés mely esetekben kötelező?

Típusok:

NoPM: Az ige morfológiag nem jelöli az agens személyét.

PM: Az ige jelöli az agens személyét (egyeztetve van vele), akár teljes főnév, akár névmás fejezi (illetve fejezhetné) ki az agenst.

PMN: Az ige csak abban az esetben jelöli az agens személyét (van egyeztetve vele), ha az agens ténylegesen megjelenő főnév.[3]

PMnotN: Az ige csak abban az esetben jelöli az agens személyét (van egyeztetve vele), ha az agens nem ténylegesen megjelenő főnév.[4]

PMnon3: Az ige csak abban az esetben jelöli az agens személyét (van egyeztetve vele), ha az agens első vagy második személyű.[5]

[1] Az A (agens) az igével jelölt cselekvés tudatos, aktív, akaratlagos végrehajtójának megjelölője.

[2] Ide értendők azok a morfológiai jelölésmódok is, amelyek nem önálló személyes névmásokat (vagy klitikumokat) alkalmaznak az igealakon kívül. Nem önálló a személyes névmás, ha nincs olyan alakja, amely az igei egyeztetés funkcióján kívül más funkciót is el tudna látni.

[3] Tehát nem jelöli, ha az A önálló névmással van kifejezve.

[4] Tehát az A vagy önálló személyes névmás, vagy egyáltalán nem jelenik meg a mondatban önálló szóként.

[5] Tehát nem jelöli, ha az A (harmadik személyűnek értett) főnévvel van kifejezve, vagy nem jelenik ugyan meg, de harmadik személyűnek értendő. Ezt a paraméterértéket csak akkor tulajdonítjuk a nyelvnek, ha a harmadik – és csakis a harmadik – személlyel való egyeztetés minden számban és minden ige esetében zéró morféma.