PM: Az ige jelöli az agens személyét (egyeztetve van vele), akár teljes főnév, akár névmás fejezi (illetve fejezhetné) ki az agenst.
(1) zsófi könyv-et ír.
Zsófi könyv-acc ír-prs.3sg
’Zsófi könyvet ír.’
(2) ő könyv-et ír.
ő könyv-acc ír-prs.3sg
’Ő könyvet ír.’
(3) én könyv-et ír-ok.
én könyv-acc ír-prs.1sg
’Én könyvet írok.’
(4) te könyv-et ír-sz.
te könyv-acc ír-prs.2sg
’Te könyvet írsz.’
A magyarban a ragozott igealak minden számban jelöli az ágens személyét, függetlenül attól, hogy az főnévvel (1) vagy névmással (2)–(4) van kifejezve. A magyar pro-drop (névmásejtő) nyelv, a névmási ágens minden számban elhagyható. A főnévi ágens megjelenése is opcionális, ha az a szövegösszefüggésből (vagy pragmatikai okokból) ismert (vö. É. Kiss 2002: 27‒35, Tolcsvai Nagy 2013: 278‒312, Kugler 2000a: 104‒123, Kiefer 2003: 212‒222).