PM: Az ige jelöli az agens személyét (egyeztetve van vele), akár teljes főnév, akár névmás fejezi (illetve fejezhetné) ki az agenst.
(1) mā pisma xanš-l-ǝm.
én levél ír-prs-1sg
’Én levelet írok.’ (S. O.)
(2) naŋ pisma xanš-l-ǝn.
te levél ír-prs-2sg
’Te levelet írsz.’ (S. O.)
(3) luw pisma xanš-l.
ő levél ír-prs.3sg
’Ő levelet ír.’ (S. O.)
(4) pox pisma xanš-l.
fiú levél ír-prs.3sg
’A fiú levelet ír.’ (S. O.)
A szinjai hanti igealakon mindhárom személyben jelölt az ágens, akár névmás (1)–(3), akár főnév (4) fejezi azt ki (Honti 1984: 93‒96, Rédei 1965: 54‒74, Solovar 2009: 61‒81). A mondatból a névmási és a főnévi ágens is elhagyható.