APmkNon: A nyelv semmilyen eszközzel nem tesz különbséget az agens és a patiens között.
APmk=WO: A nyelv az agenst és a patienst kizárólag kötelező szórenddel jelöli ki.
APmk=Case: A nyelv az agenst és a patienst esetkonfigurációval jelöli ki.
(1) pōx ńāń lē-l.
fiú kenyér eszik-prs.3sg
’A fiú kenyeret eszik.’ (S. O.)
(2) pōx lē-l ńāń.
fiú eszik-prs.3sg kenyér
’A fiú kenyeret eszik.’ (S. O.)
(3) ńāwrem luwel kaš-l-ǝli.
gyerek ő.acc keres-prs-obj.3sg
’A gyerek őt keresi.’ (S. O.)
A szinjai hanti főnevek nominatívuszban és akkuzatívuszban jelöletlenek (Honti 1984), így morfológiailag a nyelv nem tesz különbséget az ágens és a páciens jelölése között. Ezzel szemben a személyes névmásoknak van jelölt akkuzatívusza (3), ilyenkor az ágenst és a pácienst az esetkonfiguráció is jelöli. A szinjaiban a szórend általában SOV (Csepregi 2010a, Nikolaeva 1999a, 1999c Dalrymple‒Nikolaeva 2011), tehát az ágens megelőzi a pácienst (és az igei predikátumot), de a kontextustól függően ettől eltérő szórend (pl. SVO) is előfordulhat.