Az alapszórendet (basic word order)[1] az S, a V és az O egymáshoz viszonyított sorrendje alapján állapítjuk meg tranzitív igét tartalmazó önálló[2] kijelentő mondatokban. A kiválasztott mondatoknak és elemeiknek a következő kritériumokat kell teljesítenie:
- A V olyan tudatos, aktív cselekvést (nem pedig történést, passzív érzékelést, létezést, állapotot stb.) kifejező ige, amely ahhoz, hogy grammatikailag hiánytalan mondatot alkosson, kötelezően igényli két argumentum: egy cselekvő és egy, a cselekvés által érintett vagy létrehozott entitás megjelölését.
- Az S nem egyéb, mint a szemantikai/funkcionális elemzésben általában A-val jelölt elem, tehát agens (a V-vel jelölt cselekvés tudatos, aktív végrehajtójának megjelölője).
- Az O a szemantikai/funkcionális elemzésben általában P-vel jelölt elem, tehát patiens (a V-vel jelölt cselekvés által érintett vagy létrehozott entitás megjelölője).
- Az S-t és az O-t egyaránt teljes értékű főnevek (nem névmások vagy igei affixumok) képviselik.
- A mondat egyszerű (nem összetett, nem alárendelt).
- A mondat nem tartalmaz segédigét.
- A mondatban az S a topik (téma), a V és O pedig egyaránt a kommenthez (rémához) tartozik.
- Ha a mondat szórendje függ attól, hogy az S és/vagy az O határozott-e, topikalizált-e, illetve bármely egyéb grammatikai jegy tekintetében jelölt-e vagy sem, akkor olyan mondatot választunk, amelyben az S és az O a legkevésbé jelölt (tehát határozatlan, topikalizálatlan stb.).
Típusok:
NoBWO: A nyelvben nem állapítható meg alapszórend.[3]
SV~O: Az alapszórendben az S és a V relatív sorrendje SV módon rögzített, de az O-nak a hozzájuk viszonyított elhelyezkedése változó.[4]
VS~O: Az alapszórendben az S és a V relatív sorrendje VS módon rögzített, de az O-nak a hozzájuk viszonyított elhelyezkedése változó.
SO~V: Az alapszórendben az S és az O relatív sorrendje SO módon rögzített, de a V-nek a hozzájuk viszonyított elhelyezkedése változó.
OS~V: Az alapszórendben az S és az O relatív sorrendje OS módon rögzített, de a V-nek a hozzájuk viszonyított elhelyezkedése változó.
VO~S: Az alapszórendben a V és az O relatív sorrendje VO módon rögzített, de az S-nek a hozzájuk viszonyított elhelyezkedése változó.
OV~S: Az alapszórendben a V és az O relatív sorrendje OV módon rögzített, de az S-nek a hozzájuk viszonyított elhelyezkedése változó.
VSO: Az alapszórend ige – agens – patiens.
SVO: Az alapszórend agens – ige –patiens.
SOV: Az alapszórend agens – patiens – ige.
VOS: Az alapszórend ige – patiens – agens.
OVS: Az alapszórend patiens – ige – agens.
OSV: Az alapszórend patiens – agens – ige.
[1] Nem azonos a domináns szórenddel. Az utóbbival kapcsolatban lásd a Domináns szórend (S, V, O) paramétert.
[2] Nem hiányos, nem alárendelt.
[3] Ide tartoznak azok a nyelvek is, amelyeknek esetében már az S és az O azonosítása is problematikus lehet, mivel csak a szövegkörnyezet dönti el, hogy az ige két kötelező kiegészítése közül melyik melyik (vagyis minden háromtagú szerkezet izoláltan véve kétértelmű). Ilyen nyelv például a fidzsi (Boumaa Fijian).
[4] Ha eközben a harmadik kategória a három lehetséges helyzet (a két rögzített összetevő előtt, között vagy után) közül csak két pozíciót foglalhat el, erre a szöveges kommentárban hívjuk fel a figyelmet. Ugyanez vonatkozik minden olyan típusra, amelynek szimbóluma ~ jelet tartalmaz.