SOV: Az alapszórend  agens – patiens – ige.

(1) a filatélistá-k bélyeg-et gyűjt-enek.

a filatélista-pl bélyeg-acc gyűjt-prs.3pl

’A filatélisták bélyeget gyűjtenek. (Filatélista az, aki bélyeget gyűjt.)’

(2) a fiú könyv-et olvas.

a fiú könyv-acc olvas.prs.3sg

’A fiú könyvet olvas. (A fiú könyvolvasással van elfoglalva.)’

(3) a fiú egy könyv-et olvas.

a fiú egy könyv-acc olvas.prs.3sg

’A fiú egy könyvet olvas. (A fiú éppen valamilyen könyv olvasásával van elfoglalva.)’

(4) a fiú olvas-sa a könyv-et.

a fiú olvas-prs.obj.3sg a könyv-acc

’A fiú olvassa a könyvet.’

(5) a fiú a könyv-et olvas-sa.

a fiú a könyv-acc olvas-prs.obj.3sg

’A fiú a könyvet olvassa. (A könyv az, amit a fiú olvas.)’

(6) a könyv-et a fiú olvas-sa.

a könyv-acc a fiú olvas-prs.obj.3sg

’A könyvet a fiú olvassa. (A fiú az, aki a könyvet olvassa.)’

A magyarban a semleges és maximálisan jelöletlen (más szóval alap-) szórend – melyben tehát a mondat az alannyal mint kizárólagos topikkal kezdődik, és a tárgy generikus (1) vagy határozatlan (2), (3) – igevégű, azaz a szórend SOV. Az ilyen mondatokban az ige is maximálisan jelöletlen, azaz határozatlan ragozású. Ha a tárgy határozott (például határozott névelővel áll), akkor az ige is jelölt alakban, határozott (tárgyas) ragozással jelenik meg; ilyenkor a neutrális szórend SVO (4). Határozott tárgy és igeragozás mellett minden, az SVO-tól különböző  szórend fókuszáltnak minősül (5), (6).