A visszaható névmások (reflexive pronouns, Refl) olyan kifejezések, amelyek jelzik, hogy egy tranzitív ige nem-alanyi kiegészítése koreferenciális az ige alanyával, vagy grammatikailag annak a kötött bővítménye. A nyomatékosítók (intensifiers, Intens) olyan igei vagy névszói szintagmákhoz kapcsolódó, hangsúlyozott (focused) és prozódiailag prominens elemek, amelyek a főnévi szintagma referensét szembeállítják más alternatívákkal.[1] A visszaható névmások és a nyomatékosítók a nyelvek egy részében azonosak egymással (ilyenkor csak a disztribúciójuk különbözteti meg őket); másutt formálisan különböznek.[2]

Típusok:

Refl=Intens: A nyelvben a visszaható névmások és a nyomatékosítók azonosak egymással.

Refl~Intens: A nyelvben a visszaható névmások és a nyomatékosítók részben azonosak egymással.[3]

ReflNonIntens: A nyelvben a visszaható névmások és a nyomatékosítók nem azonosak egymással.

[1] Lehetnek adnominálisak (maga az igazgató nyitotta ki a levelet) és adverbiálisak (az igazgató maga nyitotta ki a levelet).

[2] Bármely esetben előfordulhat, hogy a nyomatékosító a visszaható névmást is nyomatékosíthatja (maga magát). Erre a körülményre a szöveges kommentárban ki lehet térni.

[3] A visszaható névmás lehet a nyomatékosító és egy névmás kombinációja. Egy nyelvnek lehet több visszaható névmása is, amelyek közül egyesek azonosak, mások nem, valamely nyomatékosítóval. Egy nyelvben lehet külön nyomatékosító adnominális és adverbális használatra, amelyek közül csak az egyik azonos a visszaható névmással stb. Szöveges kommentárban pontosítandó.