Pro- és adnominális mutató névmások

A pronominális mutató névmások helyettesítik a főnevet, az adnominális mutató névmások társulnak hozzá. A nyelvek egy részében a kettő egybeesik, másutt azonban különbözhetnek tövüket vagy/és nyelvtani viselkedésüket tekintve.[1] A pronominális mutató névmások majdnem mindig szabad morfémák, az adnominális mutató névmások viszont lehetnek önálló szavak vagy klitikumok. Egyes nyelvek a fenti kettőtől megkülönböztetik az ún. azonosító mutató névmásokat (identificational demonstratives), amelyeket csak nem-igei (puszta névszói) állítmányok esetén használnak.

Típusok:

NoDem: A nyelv nem használ mutató névmásokat.[2]

AdnDem=PronDem: Az adnominális és pronominális mutató névmások sem tövükben, sem ragozásukat, illetve szintaktikai vonzatstruktúrájukat tekintve nem különböznek egymástól.

AdnDemNotPronDem: Az adnominális mutató névmások tövüket tekintve (is) különböznek a pronominálisaktól.[3]

AdnDem=DeclPronDem: Az adnominális mutató névmások töve azonos a pronominálisakéval, de ragozásilag különböznek (például az egyeztetés meglétében vagy módjában).

AdnDem=SyntPronDem: A adnominális mutató névmások töve és ragozása azonos a pronominálisakéval, de kötelező kiegészítéssel (például határozott névelővel) csatlakoznak a főnévhez.

+IdentDem: A nyelvben létezik egy harmadik féle mutató névmás is a nem-igei állítmányok melletti használatra.[4] (Ezt az értéket, ha fennáll, az előbbiek valamelyikéhez kell csatolni.)

 

[1] Például a pronominális mutató névmások eset- és számalakokat vehetnek fel, míg az adnominálisakat nem egyeztetik a főnévvel; továbbá az adnominális mutató névmás nemcsak ragozásában térhet el a pronominálistól, hanem szintaktikai vonzatstruktúrájában is, például névelőt követelhet meg a főnév előtt.

[2] Tisztázandó, hogy ehelyett milyen eszközt használ az adott funkcióra.

[3] A szöveges magyarázatban külön megjelölendő, ha az adnominális mutató névmás nem szabad morféma.

[4] Lehetnek eltérő tövűek, vagy a pronomináliséval azonos tövűek, de másképpen ragozódók. Ezeket a körülményeket a szöveges magyarázatban lehet rögzíteni.