Névszói határozókon (oblique) ennél a paraméternél az igék olyan nem kötelező bővítményeit értjük, amelyeknek főtagja (head) főnév.[1] Ezek a kifejezések rendszerint hely-, eredet-, cél-, eszköz-, társ- és kedvezményezetti határozók (a mód- és időhatározókat azonban nem számítjuk ide, mert ezekre sok nyelvben a többi névszói határozótól eltérő szórendi szabályok vonatkoznak).  A névszói határozókat szimbolikusan X-szel jelöljük.

A  névszói határozók alapszórendjét az ige és a tárgy viszonyát is tartalmazó alapszórendből kiindulva (Alapszórend (S, V, O) paraméter) állapítjuk meg. (Ez egyben azt is jelenti, hogy a vizsgálandó mondatoknak meg kell felelniük az alapszórend megállapításánál kikötött kritériumoknak.) Ebben a paraméterben csak a V és az O relatív sorrendjére vagyunk tekintettel.[2]

1. Ha az alapszórend értéke NoBWO, a névszói határozókra vonatkozó érték automatikusan NoXBWO.
2. Ha az alapszórend értéke nem NoBWO, akkor olyan mondatokat vizsgálunk meg, melyek a V-n és az O-n kívül X-t (névszói határozót) is tartalmaznak, és megfigyeljük az X helyét.

Típusok:

NoXBWO: A nyelvben a névszói határozóknak (mint a V és az O kategóriáknak) nincsen rögzített alapszórendje.

VO~X: Az alapszórend VO, de az X elhelyezkedése változó.[3]

OV~X: Az alapszórend OV, de az X elhelyezkedése változó.

XVO: A névszói határozó az ige előtt, a tárgy az ige után helyezkedik el.

VXO: A névszói határozó az ige után, a tárgy előtt helyezkedik el.[4]

VOX: A névszói határozó az ige és az ezt követő tárgy után helyezkedik el.

XOV: A névszói határozó a tárgy és az ezt követő ige előtt helyezkedik el.

OXV: A névszói határozó a tárgy után, az ige előtt helyezkedik el.

OVX: A névszói határozó az ige után, a tárgy az ige előtt helyezkedik el.

A fenti típusok & jellel egyesíthetők, ha a nyelv egyenrangúan két típust képvisel, illetve / jellel, ha a jel előtti típus domináns, de a jel utáni megoldás is előfordul.

[1] Lehet ragozatlan, ragozott, elöljárós vagy névutós főnév. Nem tartoznak ide a ditranzitív igék recipienst kifejező bővítményei, ezeket ugyanis kötelező kiegészítéseknek tekintjük.

[2] Tehát például SVO és VSO egyaránt VO-nak számít.

[3] Ha a három lehetőség (előttük, közöttük, utánuk) közül csak kettő fordul elő, erre térjünk ki a szöveges magyarázatban. Ugyanez érvényes az OV~X paraméterértékre is.

[4] Olyan nyelv, melyben ez a szórend alapszórend lenne, (eddig) nem ismeretes.