OV~X: Az alapszórend OV, de az X elhelyezkedése változó.

(1) juli level-et ír.

Juli levél-acc ír.prs.3sg

’Juli levelet ír.’

(2) juli level-et ír a szobá-ban.

Juli levél-acc ír.prs.3sg a szoba-ine

’Juli levelet ír a szobában.’

(3) juli a szobá-ban level-et ír.

Juli a szoba-ine levél-acc ír.prs.3sg

’Juli a szobában levelet ír.’

(4) juli level-et a szobá-ban ír.

Juli levél-acc a szoba-ine ír.prs.3sg

’Juli levelet a szobában ír.’

(5) juli level-et ír a barát-já-nak.

Juli levél-acc ír.prs.3sg a barát-3sg-dat

’Juli levelet ír a barátjának.’

A magyarban a névszói határozók viszonylag szabad szórendűek. A határozók általában a határozatlan tárggyal álló - tehát OV alapszórendű - ige után (2) vagy az alany és a tárgy között (3) állnak. A tárgy és az ige közé beékelődő határozó (4) fókuszpozícióba kerül, a mondat így már nem semleges. A (mono)tranzitív igék szabad bővítményeként megjelenő részeshatározó semleges mondatban (5) az ige után helyezkedik el (vö. Kenesei et al. 1998: 176, 179‒181).