Ebben a paraméterben azt vizsgáljuk, hogy az ige lehetőséget (possibility, Psbl) kifejező modalitáseszközei affixumok, önálló szavak vagy más eszközök, illetve hogy ezek hogyan helyezkednek el az igéhez vagy az igetőhöz viszonyítva. Alapesetként a legegyszerűbb (felépítésű) intranzitív igékkel[1] alkotott lehetőségi szerkezeteket vizsgáljuk.
Típusok:
NoPsbl: A nyelvben a lehetőséget csak olyan eszközökkel lehet körülírni, amelyek nem az igei modalitás kategóriáját képviselik, hanem inkább az egész mondatra vonatkoznak.[2]
NoMorfPsbl: A nyelvben a lehetőséget morfológiailag elkülöníthetetlen elemek fejezik ki.[3]
PrefPsbl: A nyelvben a lehetőséget az igetőhöz csatlakozó prefixum fejezi ki.
InfPsbl: A nyelvben a lehetőséget az igetőbe ékelődő infixum fejezi ki.
SuffPsbl: A nyelvben a lehetőséget az igetőhöz csatlakozó szuffixum fejezi ki.
CrcfPsbl: A nyelvben a lehetőséget az igetőhöz csatlakozó cirkumfixum fejezi ki.
VPsbl: A nyelvben a lehetőséget az igét (közvetlenül vagy közvetve) követő önálló szó fejezi ki.
PsblV: A nyelvben a lehetőséget az igét (közvetlenül vagy közvetve) megelőző önálló szó fejezi ki.
Ha egy nyelvben a lehetőséget többféle eszközzel is ki lehet fejezni, az egyenlő gyakoriságú eszközökre vonatkozó paraméterértékeket &, a különböző gyakorisággal előfordulókat / jellel lehet egyesíteni (a jel előtti eszköz a domináns). A NoPsbl nem kapcsolható egyetlen más paraméterértékhez sem.
[1] Például jön, megy stb.
[2] Ide tartozik minden olyan eset is, amikor a modalitást egy főmondatban fejezzük ki, az ige pedig egy alárendelt mondatban található (például lehetséges, hogy…, lehetségesnek találom, hogy…). Az ilyen kifejezésmódok nem tekinthetők igemódoknak, ezek logikai modalitások, amelyekkel nem foglalkozunk. Ezért ezt a paraméterértéket csak akkor tulajdonítjuk a nyelvnek, ha a lehetőség kifejezésre semmilyen más (grammatikai) eszköz nem áll rendelkezésre (ha a nyelvre a többi paraméterérték közül egyik sem jellemző).
[3] Ilyenek lehetnek a belső flexió vagy az ige tonalitásának megváltoztatása.