Modalitásváltozatok átfedései (lehetőség)

Modalitáson (módon) elsősorban a lehetőség és a kellés kifejezéseit értjük. Mindkettő lehet szituációs (szituacionális, Sit) és episztemikus (Ep). A szituációs modalitások objektív fennállásokat jelentenek, az episztemikusak a beszélő vélekedését.[1]

A nyelvek különböznek atekintetben, hogy a modalitások szituációs és episztemikus változatai kifejezhetők-e azonos eszközök segítségével. Az azonosság mértéke lehet teljes vagy részleges. Részlegesnek akkor nevezzük az azonosságot, ha a nyelv lexikailag vagy grammatikailag alapjában azonos eszközöket[2] alkalmaz ugyan a modalitás szituációs és episztemikus változataira, de ezek morfológiailag (például konjugációjukra/deklinációjukra nézve) vagy szórendileg mégiscsak eltér(het)nek egymástól.

Ebben a paraméterben a lehetőség (possibility, Psbl) szituációs és episztemikus kifejezésének viszonyát jellemezzük.

Típusok:

NoPsbl: A nyelvben a lehetőséget csak olyan eszközökkel lehet körülírni, amelyek nem az igei modalitás kategóriáját képviselik, hanem inkább az egész mondatra vonatkoznak.[3]

PsblSit=Ep: A nyelv a lehetőség mint mód megformálásánál nem tesz különbséget ennek szituációs és episztemikus változata között.

PsblSit~Ep: A nyelv a lehetőség mint mód megformálásánál részleges különbséget tesz ennek szituációs és episztemikus változata között.[4]

PsblSitNonEp: A nyelv a lehetőség megformálásánál teljes mértékben megkülönbözteti a szituációs és episztemikus változatot.

 

[1] A szituációs lehetőség jelenthet képességet, engedélyezettséget és valaminek az objektíve lehetséges voltát. (például a fiú értheti ezt a szöveget/vezethet autót/megszerezheti ezt a könyvet). Az episztemikus lehetőség azt fejezi ki, hogy a beszélő véleménye szerint a szóban forgó tény valószínűleg vagy esetleg fennáll (például a fiú ilyenkor már otthon lehet ’bizonyára otthon van’ jelentésben).

[2] Például ugyanazt a segédigét, ugyanazt az affixumot stb.

[3] Ide tartozik minden olyan eset is, amikor a modalitást egy főmondatban fejezzük ki, az ige pedig egy alárendelt mondatban található (például lehet, hogy…, elképzelhetőnek találom, hogy…). Az ilyen kifejezésmódok nem tekinthetők igemódoknak, ezek logikai modalitások, amelyekkel nem foglalkozunk. Ezért ezt a paraméterértéket csak akkor tulajdonítjuk a nyelvnek, ha a kellés kifejezésre semmilyen más (grammatikai) eszköz nem áll rendelkezésre (ha a nyelvre a többi paraméterérték közül egyik sem jellemző).

[4] Szöveges magyarázatban bemutatandó.