Kopulahasználat főnévi állítmány mellett

A kopula olyan ige vagy affixum, amely nem-igei (névszói, határozói) állítmányok esetén a predikáció eszközeként kötelezően megjelenik a mondatban. Alapalakjában a kopulának e predikatív funkción kívül más jelentése nincsen (ha önálló szó, rendszerint azonos az ún. létigével). A kopulahasználat a különböző nem-igei predikátumok esetében eltérő lehet. Ennél a paraméternél alanyesetben (vagy egyéb legegyszerűbb formában) álló főnévi vagy névmási alanyt és főnévi állítmányt tartalmazó mondatokkal kapcsolatban vizsgálódunk.

A jelenséget először is alapesetben vizsgáljuk, azaz olyan  mondatokban, melyek a) statív jellegűek,[1] b) kijelentő módban, c) jelen időben és/vagy a legkevésbé jelölt (legsemlegesebb) aspektusban, továbbá  d) egyes szám harmadik személyben állnak. Ezek az úgynevezett jelöletlen predikátumformák. Ha az ilyen mondatokban van bármilyen kötelező harmadik elem a két alapalakban (alanyesetben) álló névszón kívül, akkor a nyelv használ kopulát. Ha nincsen, akkor meg kell vizsgálni az olyan mondatokat is, amelyek pusztán a b), c) és d) kritériumok valamelyikében térnek el az előbb vizsgált mondatoktól (jelölt predikátumformák). Ha úgy találjuk, hogy kopula ezekben az esetekben sem jelenik meg az alanyi és az állítmányi névszó között, akkor a nyelv valószínűleg egyáltalán nem használ kopulát;[2] ha viszont igen, akkor az eredeti kopulátlan mondatot zéró kopulát tartalmazó mondatnak minősítjük.

Típusok:

NoCop: A nyelv nem használ kopulát.

NNoCop: Főnévi predikátum esetén kopula nem használatos (de melléknévi vagy/és határozói predikátum esetén igen).[3]

NCopDep: Főnévi predikátum esetén a kopula meghatározott grammatikai kritériumok fennállása esetén jelenik meg.[4]

NCop: Főnévi predikátum esetén a kopula minden esetben kötelező.

 

[1] Ez annyit tesz, hogy pusztán a predikációt fejezik ki jelen időben vagy általánosságban. Azokat a kopulatív igéket, amelyek ezen a funkción kívül valamilyen adalékos jelentéssel is rendelkeznek (például folyamatot, változást vagy annak elmaradását jelentik), tipológiai szempontból nem tekintjük kopulának, mert ilyen igék olyan nyelvekben is előfordulnak, amelyek nem ismerik a kopula alapalakját.

[2] Ez akkor bizonyos, ha a melléknévi és a határozói állítmány melletti kopulahasználat esetében ugyanezt találjuk, ehhez lásd a kopulahasználat melléknévi állítmány mellett és a kopulahasználat határozói állítmány mellett paramétereket.

[3] A melléknévi vagy/és (főleg hely- és idő-)határozói predikátum melletti kopulahasználatot olyan mondatokban vizsgáljuk meg, amelyek egyébként – tehát az állítmány szófajától eltekintve – ugyancsak megfelelnek az a) – d) kritériumoknak. A kopulahasználatban megjelenő különbségeket ilyenkor a szöveges kommentárban be kell mutatni.

[4] Szöveges kommentárban pontosítandó.