Igék személyi egyeztetése

Ennél a paraméternél a tranzitív igéknek az A és a P kötelező bővítményekkel[1] való, kifejezetten nyelvtani értelemben vett személyi (perszonális) egyeztetéséről (person marking, PM) van szó.[2] A személy fogalmát itt izoláltan értelmezzük, azaz annyi személyt tartunk számon, amennyit a személyes névmások rendszere megkülönböztet egymástól.[3] A típus felderítésére általában olyan nem alárendelt, jelen időben, kijelentő módban, cselekvő igenemben álló tranzitív igés mondatokat választunk, amelyekben  az A funkciót tudatosan cselekvő élőlényt jelentő főnév vagy ugyanilyenre vonatkozó személyes névmás képviseli, a P funkciót pedig (határozott) főnév vagy személyes névmás, és az ige az adott nyelvben lehetséges minden személyi egyeztetését felmutatja. (A paraméterérték kiderítéséhez feltétlenül szemügyre kell vennünk olyan mondatokat is, amelyekben a P funkcióban első vagy második személyű személyes névmás áll.)

A kérdés, amelyet felteszünk, hogy az adott nyelvben az ige az A és a P funkció melyikével van személyében egyeztetve. Nem tartoznak tehát ide azok az egyeztetések, amelyek nem a személyre, hanem az adott névszó (névmás) számára, osztályára/nemére vagy egyéb sajátosságára (például a névszó jelölte entitás határozottságára, referencialitására, cselekvőképességi fokára) utalnak, és azok sem, amelyek kizárólag egy meghatározott grammatikai személy esetében használatosak.[4] A SpecPM (vagy SpecAPM, SpecPPM) paraméterértéket akkor tulajdonítjuk a nyelvnek, ha a személyi egyeztetés csak speciális körülmények között lép fel, tehát például ha az egyeztetés fakultatív; ha csak névmási vagy csak főnévi bővítményeknél lép fel; ha függ a szórendtől; ha függ az ige idejétől, aspektusától vagy módjától; ha függ a mondat polaritásától (állítás vagy tagadás) vagy státuszától (fő- vagy alárendelt mondat). Ilyenkor a speciális körülményeket közelebbről jellemezni kell a szöveges magyarázatban.

Típusok:

NoPM: Az ige egyik kötelező bővítményével sincsen személyében egyeztetve.

SpecPM: Az ige mind az A-val, mind a P-vel csak bizonyos feltételek fennállása esetén van személyében egyeztetve.

SpecAPM: Az ige az A-val csak bizonyos feltételek fennállása esetén van személyében egyeztetve (a P-vel viszont minden esetben).

SpecPPM: Az ige a P-vel csak bizonyos feltételek fennállása esetén van személyében egyeztetve (az A-val viszont minden esetben).

APM: Az ige csak az A-val van személyében egyeztetve.

PPM: Az ige csak a P-vel van személyében egyeztetve.

A~PPM: Az ige az A és a P közül bármelyikkel, de csakis az egyikkel van személyében egyeztetve.

PM: Az ige személyében mind az A-val, mind a P-vel kötelezően egyeztetve van.

 

[1] Az A (agens) az igével jelölt cselekvés tudatos, aktív, akaratlagos végrehajtójának megjelölője, a P (patiens) pedig a cselekvés által érintett vagy létrehozott entitásé.

[2] A kötelező kiegészítés nélküli (nulla valenciás) intranzitív igéket értelemszerűen, a három kötelező kiegészítéssel álló (ditranzitív) tranzitív igéket pedig gyakorlati okokból nem vesszük figyelembe ennél a paraméternél. A személyi egyeztetés eszköze (az egyeztető) lehet analitikus (csak az egyik funkcióra – kötelező bővítményre – utaló) vagy szintetikus (egyszerre mindkét funkcióra utaló) affixum vagy tővariáció.

[3] Így például az egyes szám első személy és a többes szám első személy ennél a paraméternél pontosan annyira különbözőnek tekintendő, mint az ugyanolyan számú első és második személy, és ha a nyelv a nem-egyes szám(ok) első személyében elkülöníti az inkluzív (a megszólítottat is beleértő) és exkluzív (a megszólítottat kizáró) formákat, akkor ezeket is különböző személyeknek tekintjük. Ennek megfelelően ennél a paraméternél általában nem tarthatunk számon hatnál kevesebb különböző személyt.

[4] Például ha egy nyelv csak az egyes számú megszólított („te”) esetében egyezteti az igét, más esetben nem. Mindazonáltal ezt a körülményt a szöveges kommentárban meg kell említeni.