A nyelv modalitásai a kellés (necessitas, deon) és a lehetőség (possibilitas). Mindkettőnek van szituációs (objektív, a tényállásra vonatkozó) és episztemikus (a beszélő véleményét kifejező) változata.[1] Az episztemikus kellés azt fejezi ki, hogy a szóban forgó tény a beszélő véleménye szerint bizonyára fennáll.[2] A nyelvek különböző módokon fejezhetik ki az episztemikus kellést, úgymint: affixációval, amely magában foglalhatja a kötelezően az igéhez sorolódó klitikumokat is, igei szerkezetek (perifrasztikus kifejezések) segítségével,[3] illetve egyéb jelölésmóddal, mint például melléknevek, határozószók, partikulák beiktatása, vagy olyan klitikumoké, amelyek nem feltétlenül az igéhez (hanem például a mondat mindenkori első szavához) járulnak. Egyik esetben sem kötjük ki a funkcionális kizárólagosságot, vagyis hogy az adott nyelvi megoldásnak az episztemikus kellés kifejezése legyen az egyetlen funkciója (kifejezhetnek például egyszersmind jövő időt is).

Típusok:

EpsDeonAff: A nyelv az episztemikus kellést igei affixumokkal fejezi ki.[4]          

EpsDeonV: A nyelv az episztemikus kellés kifejezésére igei szerkezetet használ.

EpsDeonElse: A nyelv az episztemikus kellés kifejezésére az affixumoktól és az igei szerkezetektől eltérő eszközöket használ.[5]

Egyaránt fellépő értékek & jellel kapcsolandók össze, a / jellel azt jelöljük, hogy a feltüntetett kódértékek közül a jel előtti a domináns, de a másik is előfordul.

[1] Szituációs kellés például el kell mennem, episztemikus kellés: itt kell lennie (= szerintem itt van). Szituációs lehetőségről akkor van szó, ha azt fejezzük ki, hogy a cselekvő képes valamit megtenni, engedélye van rá vagy nincs objektív akadálya, hogy megtegye; az episztemikus lehetőség valamilyen helyzet fennállásának feltételezését jelenti a beszélő részéről.

[2] Például: Ilyen késő este már otthon kell lennie (’bizonyára otthon van’ jelentésben).

[3] Ilyenek lehetnek egyes segédigék, egyéb jelentésű igék mint kvázi-segédigék, mindezek az alannyal egyeztetve vagy személytelen formában. Az olyan igéket viszont, amelyek eredeti tartalmuk szerint is ’biztos vagyok benne’ vagy ’kétségtelennek tartom’ stb. jelentésűek, nem soroljuk ide.

[4] Ha a nyelv az episztemikus lehetőség kifejezését képes affixálisan megoldani, ezt a paraméterértéket állapítjuk meg akkor is, ha erre nem ez az egyetlen megoldás a nyelvben.

[5] Pontosítás a szöveges magyarázatban.