A ditranzitív igék olyan tranzitív igék, amelyek az alanyon kívül két további kötelező kiegészítéssel állnak. Ezek egyike a téma (a ditranzitív ige tárgya, direct object, DOditr), a továbbiakban T-vel jelölve, a másik pedig a recipiens (indirect object, R). A téma funkciója megkülönböztetendő a patiens (direct object, DOmonotr, P) funkciójától, ami a monotranzitív igék tárgya.[1] Prototipikus ditranzitív igének az ’ad’ jelentésű igét tekintjük, és azt vizsgáljuk, hogy az adott nyelvben a T (amit adnak) és az R (akinek adják) jelölése hogyan viszonyul a P (bármely monotranzitív ige, például ’vesz’ tárgya) jelöléséhez.
Ennél a paraméternél olyan mondatokat vizsgálunk, amelyben a három funkciót (P, T és R) egyaránt teljes főnevek (nem névmások) töltik be.[2] A három funkció jelölése megtörténhet a főneveken (esetaffixum vagy adpozíció) vagy az igén („személyi” egyeztető affixumok), illetve egyidejűleg mindkét módon. A puszta szórendet itt akkor sem tekintjük jelölési módnak, ha kötelező. A főnevek és az igék jelöltségi típusait egymástól függetlenül állapítjuk meg, a végső értéket pedig a kettő összecsatolásával (+) adjuk meg.
Típusok:
PTRNoSynt: A három elem nem a szintaktikai funkció függvényében van megjelölve.[3]
PTR: A monotranzitív és a ditranzitív igék tárgya valamint a recipiens egyformán vannak jelölve.[4]
PT–R: A monotranzitív és a ditranzitív igék tárgya azonos jelölést kap, a recipiens jelölése ettől különbözik.[5]
PR–T: A monotranzitív igék tárgya és a recipiens azonos jelölést kap, a ditranzitív igék tárgyának jelölése ettől különbözik.
TR–P: A ditranzitív igék tárgya és recipiense azonos jelölést kap, a monotranzitív igék tárgyának jelölése ettől különbözik.[6]
NoVAgr: Az igét a három funkció (P, T és R) közül egyikkel sem egyeztetik.
VAgr: Az igét mindhárom funkcióval egyformán egyeztetik, azaz ugyanazt az affixumot kapja, bármelyik (egy vagy két) funkció van is jelen.
VAgrPTR: Az igét mindhárom funkcióval, három különböző módon egyeztetik.
VAgrPTnoR: Az igét a P-vel és a T-vel azonos módon egyeztetik, az R-rel sehogyan sem.
VAgrPT–R: Az igét a P-vel és a T-vel azonos módon egyeztetik, az R-rel egy másik módon.
VAgrPRnoT: Az igét a P-vel és az R-rel azonos módon egyeztetik, a T-vel sehogyan sem.
VAgrPR–T: Az igét a P-vel és az R-rel azonos módon egyeztetik, a T-vel egy másik módon.
VAgrSpec: Az ige egyeztetése szintaktikai alapú, de eltér a fentiektől.
Az Agr elemet tartalmazó paraméterértéket + jellel kapcsoljuk az első öt paraméterérték valamelyikéhez. Ha egy nyelv két típust is egyenlő gyakorisággal alkalmaz, ezeket & jellel egymáshoz kapcsolhatjuk.[7] Ha a két típus közül az egyik szerkezetileg domináns, a másikat / jellel kapcsoljuk hozzá.
[1] Például az a fiú megkapta a pénzt mondatban a pénzt P, az a fiú odaadta a pénzt az apjának mondatban a pénzt T, az apjának R.
[2] Példamondatok: A fiú virágot vesz. A fiú odaadja a virágot a lánynak. (Olyan mondatformát választunk, amelyben az ige grammatikailag minden olyan kötelező kiegészítésével egyeztetve van, amellyel az adott nyelvben egyáltalán egyeztetve lehet.)
[3] Például a jelöltség a megjelölt elemnek a cselekvőképességi hierarchiában (animacy hierarchy) elfoglalt helyétől vagy osztálybesorolásától függ. Szöveges magyarázat szükséges.
[4] A jelöletlenséget is a jelöltség egy fajtájának tekintjük. Így például PTR jelentheti, hogy mind a három funkció jelöletlen, vagy hogy mindhárom ugyanazzal az esetaffixummal vagy adpozícióval van jelölve. Szöveges magyarázatban tisztázandó.
[5] „–” jelentése itt ’szemben áll …-vel’.
[6] Feltételezhetően ez a kombináció nem fordul elő a világ nyelveiben.
[7] Hogy a több típus közötti választás fakultatív-e vagy obligatorikus, ennél a paraméterértéknél külön nem jelezzük. Példa: az angol nyelv számára, mely egyaránt megengedi a The boy gave flowers to the girl és a The boy gave the girl flowers szerkezeteket, továbbá az igét a három funkció közül egyikkel sem egyezteti, a paraméterérték PT–R + NoVAgr / PTR + NoVAgr.