PT–R: A monotranzitív és a ditranzitív igék tárgya azonos jelölést kap, a recipiens jelölése ettől különbözik.

VAgrPTnoR: Az igét a P-vel és a T-vel azonos módon egyeztetik, az R-rel sehogyan sem.

(1a) laura egy könyv-et (P) vesz a bolt-ban.

Laura egy könyv-acc vesz.prs.3sg a bolt-ine

’Laura egy könyvet vesz a boltban.’

(1b) laura meg-vesz-i a könyv-et (P) a bolt-ban.

Laura meg-vesz-prs.obj.3sg   a könyv-acc a bolt-ine

’Laura megveszi a könyvet a boltban.’

(2a) laura ad egy könyv-et (T) kati-nak (R).

Laura ad.prs.3sg egy könyv-acc Kati-dat

’Laura ad egy könyvet Katinak.’

(2b) laura oda-ad-ja a könyv-et (T) kati-nak (R).

Laura oda-ad-prs.obj.3sg a könyv-acc Kati-dat

’Laura odaadja a könyvet Katinak.’

(3a) laura meg-ajándékoz egy lány-t (R) egy könyv-vel (T).

Laura meg-ajándékoz.prs.3sg egy lány-acc egy könyv-ins

’Laura megajándékoz egy lányt egy könyvvel.’

(3b) laura meg-ajándékoz-za kati-t (R) a könyv-vel (T).

Laura meg-ajándékoz-prs.obj.3sg Kati-acc a könyv-ins

’Laura megajándékozza Katit a könyvvel.’

A magyarban a monotranzitív igék (1a)-(1b) és a ditranzitív igék (2a)‒(2b) főnévi tárgya (P és T) azonos jelölést, akkuzatívuszt (-t) kap. A főnévi recipienst (R) datívusszal (-nak, -nek), ritkábban a részére, számára névutóval jelölik (vö. Kenesei et al. 1998: 197‒198, Komlósy 1992: 345‒346). A magyarban ez a jelölésmód az általános, emellett a ditranzitív igék egy kis csoportjában (pl. meglep, megajándékoz) a téma (direkt tárgy, T) insztrumentáliszban szerepel, míg a recipiens (R) akkuzatívuszban (3a)‒(3b) (de ezt a típust annak marginális volta miatt nem vesszük figyelembe a kódérték megállapításakor). A monotranzitív és a ditranzitív igéket is egyeztetik a tárggyal (mind a P-vel, mind a T-vel), az egyeztetés a tárgy határozottságától függ.