Esetkonfigurációnak (case marking alignment) az esetjelölés (esetkiosztás) rendszereit nevezzük az intranzitív és tranzitív igék kötelező kiegészítései tekintetében. Esetjelölésen itt esetjelölő affixumok vagy adpozíciók (elöljárók vagy névutók) alkalmazását értjük az igék kötelező bővítményein. A vizsgált mondattani funkciók az S, az A és a P. Az S az intranzitív ige egyetlen kötelező kiegészítése, az A a tranzitív ige inkább agens jellegű (tudatos, aktív cselekvőt kifejező), a P ugyanennek kevésbé agens jellegű (inkább patiens, a cselekvés által érintett entitást kifejező) kötelező kiegészítése.[1] Olyan mondatokat vizsgálunk, amelyben az agens a topik, és a mondat többi része az új információ. A kérdés, amelyet felteszünk, hogy az adott nyelv milyen eszközzel jelöli a P funkciót, amennyiben azt névmás tölti be.[2]
Típusok:
Neutr: A nyelv az S, az A és a P funkciókat testes morfémával nem jelöli.
NoPMark: A P funkciót a nyelv nem jelöli, míg az S és A funkciók közül legalább az egyiket igen. (A nyelv a P funkciót ∅ (zéró) morfémával jelöli.)[3]
PAff: A P funkciót a nyelv affixummal (prefixummal vagy szuffixummal) jelöli.
PAdp: A P funkciót a nyelv adpozícióval (prepozícióval vagy posztpozícióval) jelöli.
PSpec: A P funkciót a nyelv speciális névmás választásával jelöli.[4]
Amennyiben a nyelvben kétféle jelölés is lehetséges, két paradigmaérték & jellel összekapcsolható. / jellel kapcsolunk össze két paradigmaértéket, ha a nyelvben a jel előtti érték a (szerkezetileg) domináns, de a jel utáni is előfordul.
[1] A kötelező kiegészítés nélküli (nulla valenciás) intranzitív, illeve a három kötelező kiegészítéssel álló (ditranzitív) tranzitív igéket ennél a paraméternél nem vesszük figyelembe. S például az ő alszik vagy ő úszik mondatban az ő funkciója. A az ő megölte azt mondatban az ő, P az azt funkciója.
[2] Azt a kérdést, hogy az adott jelölés kizárólag a P funkcióra vonatkozik-e vagy sem, itt nem vesszük figyelembe (tehát nem döntjük el, hogy akkuzatívuszról, abszolutívuszról vagy más esetről van szó).
[3] Nem tévesztendő össze a Neutr értékkel, ahol nem zéró morfémáról, hanem jelöletlenségről van szó.
[4] Speciálisnak akkor számít egy névmás, ha a más funkciókban ugyanazon névmási jelentést kifejező szótól lexikálisan különbözik. (A szuppletív alakok nem ilyenek.)