PAff: A P funkciót a nyelv affixummal (prefixummal vagy szuffixummal) jelöli.

(1) juli ő-t keres-i.

Juli ő-acc keres-prs.obj.3sg

’Juli őt keresi.’

(2) ő engem keres.

ő én.acc keres.prs.3sg

’Ő engem keres.’

(3) juli énekel.

Juli énekel.prs.3sg

’Juli énekel.’

A magyarban a P funkciót kifejező névmást akkuzatívuszi esetrag (-t) jelöli mind határozott (1), mind általános (2) ragozásban. A személyes névmások közül a harmadik személyűek mindig jelöltek (őt, őket), első és második személyben nincs tárgyrag (2). A P funkció mindig jelölt, szemben a jelöletlen A (1)–(2) és S (3) funkciókkal. A P funkció jelölését nem befolyásolja, hogy az A főnévvel (1), (3) vagy névmással (2) van kifejezve (vö. Kugler 2000b: 104‒123, Kiefer 2003: 212‒222, Havas 2005, 2008, Csepregi 2010, É. Kiss 2002, 2010, 2013).